Film

Lucky

  • 2018. február 11.

Film

Emblematikus filmek hangulatát megbízható stílusérzékkel megidézni képes elsőfilmes rendező – amúgy színészkolléga, John Carroll Lynch – ide, sikeréhes forgatókönyvíró-csapat oda: egyedül a 91 éves Harry Dean Stanton viszi el ezt a filmet. Kérdés, hogy hova is?

Az extengerész, következetesen agglegény, „egyedül, de nem magányban” élő, a közelítő halált megérezvén életével számot vető főhős figurája, múltjának részletei, vélelmei a végső kérdésekről oly mértékben vannak fedésben a veterán sztár saját figurájával, szellemiségével, elgondolásaival, életének vonatkozásaival (a valóságban hivatásszerűen űzött mariachi zenéig menően), hogy nem is igazán érthető, miért kellett mindehhez egy jelzésszerű történetet rendelni. A texasi kisvárosba helyezett, esetleges mellékfigurákkal megpakolt, kibontakozást, fejlődést, dramaturgiai ívet nem tartalmazó, elmélyültnek gondolt közléseket viszont cél­za­tos és direkt párbeszédekre hagyó történet sehonnan sehova se tart. Ami a szerzők szándéka szerint letisztultan egyszerű lenne (plusz agyonhangsúlyozott szimbólumok, mint az éjfélnél megállt óra meg az elkóborolt teknős), az inkább szegényes és banális. A tolakodó­an elővezetett bölcsességeket („Egyedül érkeztünk s egyedül is távozunk”) pedig a Nagy Öregnek kijáró, elnéző mosollyal lehet csak hallgatni.

Van viszont egy kis Párizs-, Texas- és egy kis Straight Story-feeling, utóbbi film rendezője, David Lynch maga is látható egy epizódszerep erejéig. Tisztelegve van, kérem, legendásítva a távozó színész. Csak ébren maradni nehéz a sok fennkölt idézet közepette.

Forgalmazza a magyarhangya

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.