A Machete olyan, mint egy laborban kitenyésztett mamut, mindenki örömét leli benne (még az is, aki nem egészen érti), ráadásul a mindenhonnan kibúvó, nehezen megfogható "posztmodern" grabancát is megragadhatni véljük benne.
A "folytatás", a Machete gyilkol szövetébe is befércelődnek a szándékoltan béna álelőzetesek, csinált filmszakadások, retró hatású megoldások, melyek már az előző részt is olyan élvezetessé tették. Ám mindez másodszor, változatlan formában már nem üt akkorát, marad a nosztalgia, amit az ismerős figura viszontlátása ébreszt. Ráadásul Rodriguez sokadszor is elfeledkezik a maga alkotta pastiche-szabályokról, s a legkevésbé sem következetes a B filmes megoldásokkal sem. Sok a tiszta, szabályos filmes húzás, amiről idegen anyagként válnak le az olcsó, parodisztikus elemek.
Viszont kétségtelen előnye ennek a résznek, hogy a neves színészek hada még igyekvőbben teszi nevetségessé saját imázsát, mint korábban - különöst élen jár ebben Carlos Estevez, alias Charlie Sheen és Lady Gaga. S akkor van nekünk még egy váratlannak aligha mondható sci-fi szálunk is, ami persze egy sor pluszpoénra ad lehetőséget (pl. szcientológiakritika), de ezzel együtt sem hinném, hogy szükségünk lenne egy harmadik menetre. Bár a nyitva hagyott befejezés eléggé rám ijesztett e vonatkozásban.
Forgalmazza az A Company Hungary
