Film

Machete gyilkol

Film

Már az előző mű is valamiféle alig kibogozható gubanc volt: pastiche, paródia és intertextek keresztbe-kasul, miközben Rodriguez felidézi, szétszedi és persze újrakonstruálja a nőkkel és a mexikóiakkal kapcsolatos B filmes sztereotípiákat.

A Machete olyan, mint egy laborban kitenyésztett mamut, mindenki örömét leli benne (még az is, aki nem egészen érti), ráadásul a mindenhonnan kibúvó, nehezen megfogható "posztmodern" grabancát is megragadhatni véljük benne.

A "folytatás", a Machete gyilkol szövetébe is befércelődnek a szándékoltan béna álelőzetesek, csinált filmszakadások, retró hatású megoldások, melyek már az előző részt is olyan élvezetessé tették. Ám mindez másodszor, változatlan formában már nem üt akkorát, marad a nosztalgia, amit az ismerős figura viszontlátása ébreszt. Ráadásul Rodriguez sokadszor is elfeledkezik a maga alkotta pastiche-szabályokról, s a legkevésbé sem következetes a B filmes megoldásokkal sem. Sok a tiszta, szabályos filmes húzás, amiről idegen anyagként válnak le az olcsó, parodisztikus elemek.

Viszont kétségtelen előnye ennek a résznek, hogy a neves színészek hada még igyekvőbben teszi nevetségessé saját imázsát, mint korábban - különöst élen jár ebben Carlos Estevez, alias Charlie Sheen és Lady Gaga. S akkor van nekünk még egy váratlannak aligha mondható sci-fi szálunk is, ami persze egy sor pluszpoénra ad lehetőséget (pl. szcientológiakritika), de ezzel együtt sem hinném, hogy szükségünk lenne egy harmadik menetre. Bár a nyitva hagyott befejezés eléggé rám ijesztett e vonatkozásban.

Forgalmazza az A Company Hungary

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.