Üzletről van szó: kifacsarni még egy kis aprót az egykor világsikerű popzenekar slágerlistás dalaiból írt, nem kevésbé világsikerű vállalkozás részleges megismétlésével. A feladat nem volna bonyolult, ha lenne másik húsz ütős ABBA-nóta – de nincs, ürül a spájz, harmadik részre már nem volna egy közepes melódia sem. Ha a rendezés a táncikálás látványossá szervezésén túl figyelne arra is, ami az első részt kiemelte a szokványos musicalek közül: az emberi viszonylatok, motivációk, érzelmek humorral átszőtt, hiteles megjelenítésére. Ha akadna a szkriptben egyetlen eredetinek látszó jelenet, figura, poén. Ám jellegtelen, közhelyes feldolgozásban újracsócsálni Donna Sheridan első részben már kitárgyalt, terhességbe torkolló ifjúkori csapongásait álmai szigetén akkor is hervasztó ötlet volna, ha tehetséges fiatal színészek vezetnék elő, nem pedig azok a minimális kisugárzással sem rendelkező, a Brosnan–Firth–Skarsgård trió önironikus modorosságait reflexió nélkül utánozni próbáló szépfiúk, akikre rábízták. Náluk is kínosabb az ifjú Donnát műkedvelő színvonalon túljátszó címlaplány, aki nem csak azért nem tudja megidézni Meryl Streepet, mert nem hasonlít rá.
Másfelől mégis eldöcög valahogy a teljesen kiszámítható történetecske, és még mindig ott van az a pár idősebb színész, aki miatt megéri félretenni a bosszankodást, ha palira lettünk is véve. A végére pedig nem csak Meryl Streep jelenik meg, a sztori szerint amúgy már elhunyt Donnaként, de (egy értelmezhetetlen szerepben) Cher is, hogy kieressze még mindig fantasztikus hangját.
Forgalmazza a UIP–Duna Film
