Tévé

MasterChef

  • Gera Márton
  • 2014. augusztus 4.

Film

Meg lehet lenni Gordon Ramsay nélkül? Élhet-e úgy az ember, hogy Stahl Judit a főzés csúcsa, s lassan, szenvtelenül rakjuk a tepsit a sütőbe? Nos, kell Gordon Ramsay, van a főzésnek másik oldala, kiabálva dobjuk ki konyhánkból a kezdőket. Ramsay éttermet újít fel, hotelt alakít át, keresi legújabb főszakácsát. De mikor főz?

Hisz ötödik évada keresi a mesterszakácsot, kereste nálunk is, pontosabban Gianni és Bíró Lajos kereste, de ez legyen a legnagyobb baj. Csakhogy nem ez volt a legnagyobb baj; lassan ment a műsor, kerek mondatokkal magyarázták, mit alkottak. Ellenben a tengerentúlon tudják, mi a reality. Fiatal lányok és fiúk mondják, hogy ez az álmuk, egész életükben erre készültek, ami húszévesen azért elég furcsa. Mondjuk minden rész ilyen, kicentizve a fordulatok, a reklám az eredményhirdetés előtt jön.

Persze a fejlődés a lényeg, ravasz játékosok taktikáznak. Hiszen valóban verseny ez, beszólnak egymásnak, tucatnyi katonának főznek, akik közben tankokkal gyakorlatoznak. Felkészült szakemberek számolták ki a megfelelő arányt, meddig lehet húzni a szósz keverését, meddig érdekes egy tálalás. Ramsay továbbra is ordít, furcsa arccal fejezi ki önmagát, de a két másik fickó mindössze mérgesen néz, és még a statisztálás is nehezen megy. Aztán a versenyzők között meg néha ott a lehengerlő természetesség, Willie például húst és egyszerű köretet pakol a tányérra, és tessék, hangos siker.

Valahol azonban meggyőznek. Vagy legalábbis közel vagyunk a behódoláshoz. Talán mégsem azt nézzük, ahogyan nehéz beszédű emberek fürdenek egy nagy házban.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.