Film

A pokol kapujában

  • 2014. augusztus 4.

Film

Yesüim Ustaoglu filmjében Törökország egyik nem nagyon távoli, nem is olyan ismeretlennek ható vidékén járunk. Nem nélkülözés és nyomor, de azért szomorú prolisors az ott élők osztályrésze. Alig takargatott szegénységet, kilátástalanságot, elzártságot látunk, monoton, rosszul fizetett, kimerítő munkából élő, energiáikat kisszerű szórakozásokban levezető, ócska tévéműsorok által sugallt, földszintes vágyakat dédelgető kisembereket.

Az idősebbek, ha férfiak, alkoholba fojtják életük csődje miatt érzett elkeseredésüket, ám összeszorított szájjal, könnyes beletörődéssel mossák fel a hányást, vasalják a gatyát, ha nők. Egy fiatal férfinak sincs esélye kitörni innen (a férfihős csak abban reménykedik, hogy egyszer majd bejut a tévéműsorba, ahol sok pénzt nyer), ám egy fiatal nő lehetőségei (aki férfi kísérő nélkül még tévés vetélkedőről sem ábrándozhat) még ennél is csekélyebbek. A férfi majd úgymond gondoskodik róla (+hányás+gatyák).

Hogyne remélné az alig nagykorú konyhalány, hogy egy komor tekintetű kamionos elviszi innen, és - valahol máshol, mert az ilyesmi csak máshol képzelhető el - majd boldogan élnek, mint a mesékben meg a szappanoperákban. S hogyne fordulna tragédiába a kalandként végződő szenvedély.

E film nemcsak témájában, de stílusában is emlékeztet Cristian Mungiu remekére (4 hónap, 3 hét, 2 nap), de hiányzik belőle annak feszes szerkesztése és visszafogott drámaisága. Itt ugyan erős a vizualitás, viszont a tempó vontatott, a jelenetek a modorosságig elnyújtottak, a didaxis zavaró.

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.