Az idősebbek, ha férfiak, alkoholba fojtják életük csődje miatt érzett elkeseredésüket, ám összeszorított szájjal, könnyes beletörődéssel mossák fel a hányást, vasalják a gatyát, ha nők. Egy fiatal férfinak sincs esélye kitörni innen (a férfihős csak abban reménykedik, hogy egyszer majd bejut a tévéműsorba, ahol sok pénzt nyer), ám egy fiatal nő lehetőségei (aki férfi kísérő nélkül még tévés vetélkedőről sem ábrándozhat) még ennél is csekélyebbek. A férfi majd úgymond gondoskodik róla (+hányás+gatyák).
Hogyne remélné az alig nagykorú konyhalány, hogy egy komor tekintetű kamionos elviszi innen, és - valahol máshol, mert az ilyesmi csak máshol képzelhető el - majd boldogan élnek, mint a mesékben meg a szappanoperákban. S hogyne fordulna tragédiába a kalandként végződő szenvedély.
E film nemcsak témájában, de stílusában is emlékeztet Cristian Mungiu remekére (4 hónap, 3 hét, 2 nap), de hiányzik belőle annak feszes szerkesztése és visszafogott drámaisága. Itt ugyan erős a vizualitás, viszont a tempó vontatott, a jelenetek a modorosságig elnyújtottak, a didaxis zavaró.
Forgalmazza a Vertigo Média
