"Mindhárman alapító tagjai voltunk az Ando Dromnak - kezdi Kovács Antal, az ifjú -, és túlestünk mindenen, amin túleshet egy együttes a mélypontoktól a csúcsokig. Az utóbbi egy-két évben azonban úgy éreztük, hogy háttéremberként kezelnek minket: örüljünk, hogy a zenekarban lehetünk. Mi meg azt gondoltuk, ennél többek vagyunk. Másrészt az Ando Drom zenéje olyan irányba mozdult el, amelyben a folklór a háttérbe került." "Olyan modern zene - fűzi hozzá Guszti -, amit ugyan cigányok játszanak, de egészen mást jelent, mint az, amiben én a cigánytelepen az oláh cigányok közt felnőttem."
Az említett "elmozdulásért" a Szakcsi Lakatos-féle dzsesszes-popos - szélesebb körben még ismeretlen - fúzió a "felelős", de akadt gond, más is.
"Jenő (Zsigó Jenő, az Ando Drom művészeti vezetője - a szerk.) - folytatja Anti - széthúzta az együttest, azt éreztette, hogy a lányoké az igazi művészet, és ennek megfelelő díjazást tervezett, megkülönböztetve a szólóénekeseket a kísérőktől. Korábban egyformán részesültünk, csak a zenekarvezető kapott többet, amit teljesen korrektnek tartottunk, hiszen egy csomó pluszfeladata volt. Lehet, hogy helyes volt a Jenő elképzelése, de mi másként gondolkodtunk. Tizenöt évig nem így működött az együttes."
´98 augusztusában váltak ki az urak, és még ősszel összeállt a kép: bevették a csapatba Guszti unokatestvérét, a Mazsit. Mazsi pedig - ha csak vendégnek is - hozta az asszonyt, Lakatos Mónikát, a ´96-os Ki mit tud? népzenei győztesét. Mónika akkoriban könnyen befuthatott volna, de a házasság közbeszólt. "A lagzi után, nálunk úgy szokás, a menyecskének otthon a helye - summázza Guszti."
"De mi elejétől fogva - árnyal Anti - maximum öt férfira akartuk építeni az együttest. Sokkal egyszerűbb úgy az élet, és a hangzásban is férfias megszólalásra törekedtünk. A Mónit nagyon tehetséges énekesnőnek tartjuk, de nálunk csak vendégművész; nem akarjuk megbontani a cigány tradíciót, úgy is olyan kevés maradt. Ha mód van rá, ha hozzájárul a családja, felléphet velünk.
Mónikán kívül két vérprofi: az ütős Horváth Kornél és a harmonikás Orosz Zoltán színezi az anyagot. Horváth már a Kaj Phirel o Del című Ando Drom-lemezen is közreműködött, onnan a barátság. Orosszal is megvolt a kontaktus, de ő, Anti szavaival, "inkább a Kornél révén jött; azt mondta, ha a Kornél vállalja, akkor ő is. Előbb kimásoltam a neki szánt dalokat, aztán ketten még összejöttünk, hogy elmondjam az elképzeléseimet, de addigra már szinte minden hang a fejében volt. Van egy harmonikaarzenálja, a végén a legcseppebbet választottuk ki belőle, pedig inkább a nagyobbakhoz kötődik."
Belefoghatok elölről, hátulról: szemezgetés nélkül szeretem én ezt a Déta Dévla... albumot, és ebbe az is belefér, ha történetesen kilóg egy latinos motívum. Változatossága megóv az unalomtól, ugyanakkor semmi "agyasság", erőltetettség. Magasra került a léc, s bizony feladja a leckét: most már nem lesz könnyű Romano Drom-koncertre gondolni harmonika vagy női hang nélkül.
Az Ando Dromban töltött évek persze tagadhatatlanok. Előkerültek dalok a nyolcvanas évekből, míg a Pujári Szomász vagy a Káné Tu Térnyi Szánász a közelmúltból valók. És kaphatott bármekkora hangsúlyt a lovári és collár hagyomány, számomra az album legvonzóbb pillanatait ezek a saját szerzemények jelentik, a helyére emelve Kovács dalszerzői erényeit. Eddig csak a papájáról gondoltam, hogy őstehetség.
"Az Ando Dromban - így Anti - nemcsak az volt meghatározva, hogy mit énekeljünk, hanem az is, hogy milyen érzéssel. Most azt szeretnénk, ha valamennyien kifejezhetnénk az érzéseinket anélkül, hogy együtt énekelünk. Ennek van nagy hagyománya a cigányoknál. Ha összejött egy társaság, egy ember elkezdett egy dalt, amit a magáénak érzett, a többiek meg besegítettek neki."
Hát így. Áprilisban kezdtek dolgozni e CD-n, azóta meg már öten vannak - a Kalyi Jag-rokonságából beszállt - Balogh Józseffel. Azt mondják, igen jó hangú énekes, s gitáron sem ügyetlen. Szeptember első napjaiban Brüsszelben járnak, amúgy, mondom, elcsíphetők Rákospalotán. "Ezen a lemezen nincs kimondottan palotai zene, de amikor az Ando Drom kezdett, többen őslakos palotai cigányok gyermekei voltak, és ők magukkal hozták az eredeti palotai zenét. Ami speciális hangzású, dinamikusabb, pergőbb; érződik, hogy más, mint a nagyecsedi. Ha lesz második lemezünk, csinálunk belőle egy csokorra valót. Palotát nem akarjuk elveszíteni."
Marton László Távolodó
(A Déta Dévla... a Fonóban és a Wave-ben már kapható.)
