Film

Megőrjít a csaj

  • - kg -
  • 2015. július 25.

Film

Már rég kiment a divatból, hogy a megcsalt díva, a kicsapongó rendező férj, a kicsapongó férj színésznőnek állt örömlány protezsáltja, az örömlány protezsált nagyhangú szülei, továbbá egy jeles színházi szerző, az ő kidobott pszichológus barátnője, a kidobott pszichológus páciense, a páciens által felbérelt magánnyomozó és – csak hogy keretet adjunk az egésznek – a megcsalt díva vérmes új udvarlója (elnézést, ha kihagytunk valakit) mind-mind egyszerre ordibáljon egyazon jelenetben. A még élő őshollywoodiak közül egyedül Peter Bogdanovichnak van felhatalmazása arra, hogy a fentieket ne egy privát, családi színielőadásba, hanem egy mozikban játszott hangosfilmbe rendezze bele, minden irónia és kikacsintás nélkül. Bogdanovich most ért abba a korba, amiben azok a hollywoodi nagy öregek voltak, akiknek minden szaván csüngött még süldő korában, s lám, élemedett korára neki is meglettek a potens rajongói. Alighanem csakis nekik – Wes Andersonnak és a Megőrjít a csajban fel is lépő Quentin Tarantinónak – köszönhető, hogy Az utolsó mozielőadás rendezője ismét mozifilmet rendezhetett. Most már tényleg csak egy apróság hiányzik az örömünnepléshez; egyetlen filmecske csupán, melynek láttán nem az életmű ezer éve megesett dicső pillanatairól kell hosszan s feszengve szónokolni, elfedve azt az elkeserítő tényt, hogy az új darab nem egy hirtelen megtáltosodott mester fricskája Hollywood percemberkéinek arcába, hanem… De dicsérjük inkább Az utolsó mozielő­adást ezredszerre is, mert Bogdanovich megkésett Broadway-bohózata (igen, a fenti nagy tülekedés örömlánnyal, rendezővel, megcsalt dívával innen való) az utóbbi idők egyik legjobb szándékokon nyugvó leg­bénább filmje. Egy csomó élő sztár igyekszik egy csomó rég halott sztár vígjátéki figuráját eltátogni, de van úgy, hogy a zuhanyba rejtett kurvából nem a pajkos helyzetkomikum, hanem egy szerencsétlen színésznő szenvedése látszik csupán.

A Big Bang bemutatója

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Kende Tamás írása az uniós magyar vétók margójára.