„Megszaltóztattunk egy autót menet közben”

Ő az, aki a filmekben lő, verekszik és vív, aki autókat üldöz és reptet, az arcát mégsem ismerik. Gulyás Kiss Zoltán kaszkadőrszakértővel beszélgettünk, aki nélkül ma már szinte nem készül magyar film.

magyarnarancs.hu: Van olyan új magyar film, amiben nem dolgoztál?

Gulyás Kiss Zoltán: Tudtommal nagyon kevés. De jobban is szeretem a magyar filmeket. A nagy külföldi produkcióktól ódzkodom, mert azokban eltörpül az emberi érték és a kaszkadőrfeladat. Rásegítenek CGI-jal, ezért kisebb teljesítményt kell nyújtani. A magyar filmekben viszont meg van húzva a nadrágszíj, így jobban és kreatívabban kell megoldani a feladatot. Például a Hurokban (Madarász Isti készülő időcsavaros sci-fijében – S. T.) volt egy autósütközés, amit meg lehetett volna csinálni pár nullával nagyobb költségvetésből is, de mi megoldottuk egy riggeléstechnikával, amit emberek reptetésére szoktak használni. Tulajdonképpen megszaltóztattunk egy autót menet közben.

magyarnarancs.hu: Kaszkadőrszakértőként mi a feladatod egy forgatáson?

GKZ: A rendezővel együttműködve próbálunk minél látványosabb elemeket becsempészni a történetbe úgy, hogy a dramaturgiához ne nyúljunk hozzá. Ha a forgatókönyvben csak annyi szerepel, hogy „baleset”, akkor szabad kezet kapunk a kivitelezésében. Egy akcióval el lehet mesélni egy szereplő karakterét: teljesen másképp borul fel az autóval egy gonosz vagy egy béna ember. Persze előfordul, hogy csak háttérfeladataink vannak, mint a Saul fiában, ahol a gázkamrába terelésnél vagy a gyerekmenekítésnél dolgoztunk, de alapvetően ez a munka kreatív része.

Emellett a forgatási napok felügyelete és a teljes körű balesetvédelem is az én feladatom. Például a Kossuthkifliben látszólag kevés a klasszikus kaszkadőrjelenet – csak egy-egy hintórablás, lóról esés –, de attól még sok munkánk volt benne. Amikor a színészek lovagoltak vagy hintóban ültek, nekünk kellett biztosítani őket. Tarr Béla filmjében, A londoni férfiban is mi dolgoztuk ki a biztonsági rendszert, hogy a színész ne fulladjon meg, de azért 5-6 mp-t a víz alatt legyen, amikor Derzsi János egy kilencperces snitt végén belöki a vízbe. Nehézséget jelentett, hogy ha az arc hajszálereit hideg víz éri, a tüdő összerándul, és az ember levegőért kap. Jó párszor nekifutottunk a felvételnek, mire a színész megtanulta ezt pszichésen kontrollálni.

magyarnarancs.hu: A lovas munkák közelebb állhatnak hozzád, hiszen azokkal kezdted a pályádat A csillagszeműben és a 80 huszárban. Azóta viszont sokat fejlődött a kaszkadőrtechnika, pl. a lóbuktatást már nem elektrosokkal végzitek…

GKZ: Igen, ezek voltak a brutális buktatások: az elektrosokk, amikor az első nyeregkápánál lévő akkumulátorból egy kis madzag ment a halántékig, és ha megnyomták, egy pillanatra összezavarták a lovat, és óriásit esett. Vagy a gödrös buktatás, amikor a ló belelépett a letakart gödörbe, illetve a köteles buktatás, amikor a két lábát összekötötték egy drótkötéllel, és meghúzták, amikor mindkettőt felemelte a levegőbe, ezzel gyakorlatilag meggátolva, hogy letegye azokat. Manapság viszont ló- és emberbarát buktatással dolgozunk. Ez a klasszikus csikósfektetés, amikor behúzzuk a ló nyakát egy bizonyos irányba, ráadásul felpuhítjuk neki a földet, vagy akár szivacsot is lerakunk neki, hogy ne sérüljön meg.

magyarnarancs.hu: James Belushinak és Robert Davinak is voltál a dublőre. Ez előléptetést jelent a sima kaszkadőrmunkához képest?

GKZ: Nem. Ez csak azt jelenti, hogy hasonlítasz a színészre és meg tudod csinálni a feladatot. Előfordulhat, hogy egy kaszkadőr többet keres, ha nem mutatja meg az arcát a vásznon, mert álruhában többször is szerepelhet a filmben. Dublőrként lehet, hogy csak pár napot forgat, és így elesik az akciópénzektől. A kaszkadőr ugyanis a napidíjon felül külön pénzt kap a kiemelt feladatokért. Ha lelövik és elesik, az belefér az alapgázsiba, de ha utána le is gurul egy lépcsőn, az már külön akciónak számít, aminek díját a lépcső meredeksége és anyaga is befolyásolja.

magyarnarancs.hu: Az évek során az akciójelenetek egyre realisztikusabbak és kidolgozottabbak lettek. Ez a kaszkadőröket is nagyobb kihívás elé állítja?

GKZ: Egy időben nagyon eltúlozták az akciókat, de szerintem ez a hullámvölgy kezd kiegyenesedni. A Jackie Chan-stílusú filmekben két-három emeleteket is ugrottak, amit egy karikatúrafigurával meg lehet csinálni, de aki ugrott már le asztalról vagy a szekrény tetejéről, az tudja, hogy pár méterről se kellemes betonra érkezni. Sok olyan amerikai filmet láttam, ami elnagyolja az akciókat, és csak ráutaló mozdulatokat csinálnak benne: elindítják az ütést, majd látjuk a másikat elesni, de közben kivágnak negyed másodpercet.

magyarnarancs.hu: Talán ezzel is az akciót akarják felpörgetni. Mint a kézikamera-rángatós stílussal, ami segít elkenni az akciót, mivel olyan gyorsan mozog a kamera, hogy a néző fel sem fogja, mi történik.

GKZ: Ezzel el lehet mismásolni a gyengébb koreográfiát, mert a néző csak azt észleli, hogy valami baj van. Gyakran használják ezt, ha a színésszel akarnak valamit megcsináltatni, de ő nem tudná olyan ügyesen megoldani – ilyenkor sok közeliből rakják össze a jelenetet. A magyar filmekben viszont mindig realisztikusabban kellett megközelíteni az akciókat. Effekttel sem szoktunk rásegíteni, mi magunk csinálunk mindent. A pirotechnikusok biztonságosan és profin tudnak hatalmasakat robbantani. Magyarországon minden szekció nagyon jó, mert ezen a piacon nőttünk fel, és tudjuk, hogy abból kell várat építeni, ami van.