Ennyi figyelmet, szerető gondoskodást rég szentelt film Manhattan hídjainak. Hogy erre miért pont egy krimiben kerül sor, legalább akkora rejtély, mint amiben Mark Wahlberg találja magát mint magándetektívvé visszaminősített zsaru, akire rájár a rúd meg Russell Crowe mint New York korrupt mosolyú polgármestere. Perdöntő statisztikáink vannak arra nézve (egy széfben őrizzük a Brooklyn Bridge lábánál), hogy az amerikai film egy bizonyos válfajánál (az egyszerűség kedvéért nevezzük kriminek) a zárt ajtók mögött farkasszemet néző férfiak közül mindig az a hunyó, a báránybőrbe bújt farkas, aki kitölti a whiskeyt. A másik pedig, az, aki hárít, hogy köszöni, de ő nem iszik, előbb-utóbb mégiscsak inni fog. Iszik, átverik, rájön, hülyén néz, de a titkárnője bízik benne. Autója üldözéses hajsza során totálkárt szenved, átverik, hülyén néz, világszép nőjétől elhidegül, de a titkárnője még mindig bízik benne. És így tovább, míg végül, dacára a sok hülye nézésnek, valakit sikerül lelepleznie. Filmek tucatjai tanúsítják, hogy whiskeyt közszolgától elfogadni veszélyes: hülye nézést és majdnem teljes ellehetetlenülést okoz. Igaz, a másik oldalon meg ott van a bajban mindig kicsit megszépülő titkárnők örök hűsége és szeretete. A Megtört város azonban nem egy közszolgálati tucatthriller, dehogy. Bár majd minden a fentiek szerint alakul, a rendező simán túllép a sémán, s mintegy jelezve különutasságát bármilyen helyzetben, mindenféle ürügy nélkül képes New York-i hidakat mutogatni. A szabvány thrillerkülső lírai híd-költeményt takar.
A Pro Video bemutatója
