Gengszterosztag

  • 2013. március 7.

Film

A hatvanas évektől egy ideig azt lehetett hinni, hogy az ún. műfaji filmek végképp kinőtték a fekete-fehér, jó-rossz stb. ellentétpárokkal leírható konfliktusábrázolás kliséit.Hogy nem számít többé komoly (nemhogy művésznek vagy alkotónak, hanem) szakembernek, iparosnak sem az, aki még egyszer az életben azt a sztorit akarja eladni, hogy vannak a rosszfiúk, akik azért gonoszak, mert gonoszak, és vannak a jófiúk, akik meg azért jók, mert jók; utóbbiak elbánnak az előbbiekkel, aztán ellovagolnak (autóznak stb.) a naplementébe. Pedig bizonyos Ruben Fleischer most ezzel házal. Feltalálta a hollywoodi szupersztárokkal forgatott B filmet. Egy Sean Pennből, egy Ryan Goslingból is képes volt kihozni a komolyan egy percig sem vehető sablonfigurát, agyatlan vérfürdővel próbálva elkendőzni ostoba és perverz filmjének dramaturgiai hiányosságait.

A történet veleje, hogy a negyvenes évek Los Angeles-i főgengszterét (aki a politikusi-rendőri-igazságszolgáltatási garnitúrát csaknem a maga teljességében korrumpálta már) egy különleges rendőri egység fékezi meg, tökéletesen törvénytelen, ámde a főgonosz ellenében egyedül hatékony eszközökkel. A kéjjel, szuperközeliben bemutatott, sőt jobbára le is lassított kivégzések és öldöklések a maguk primitív és színpadias hiteltelenségében voltaképpen nevetségesek volnának, ha nem sugározna a film minden egyes kockájából az erőszak imádata, a törvényfelettiség (alibiből előadott humanista lózungokkal és giccses, érzelgős jelenetekkel ellensúlyozni hasztalanul próbált) csodálata.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.