Dokumentumfilm

Mapplethorpe: Look at the Pictures

Film

Kisgyerekként a közös színezés alkalmával zöld fejű és lila hajú embereket kreált, nem volt különc, de megvolt benne az a zsigeri csintalanság, amely a későbbiekben kísérletezővé, majd tabudöntögető alkotóvá tette. Mintha soha nem lett volna zavarban. Elemi természetességgel nyúlt bármihez, legyen az egy ostor, a saját teste vagy egy szál virág. Már egészen korán elhatározta, hogy sikeres, ismert és gazdag akar lenni. Emelte a fotográfia képzőművészeti ázsióját, miközben akaratlanul is része lett a homoszexualitás mint szexuális tabu kikezdésében. Életművét a pénisz ábrázolási lehetőségeinek kutatása, valamint a fotográfia mint praktikus művészet kiteljesítése határozta meg, amely egyszerre jelentette a pornográfia és a művészet határátlépését.

Mapplethorpe élete legalább olyan megbotránkoztató volt, mint a képei. Fenton Bailey és Randy Barbato hagyományos beszélő fejes dokumentumfilmje viszont épp e gazdag életanyag miatt kissé anyagidegen lett: az egykori szerető fekete selyemköpenyben regél, kurátorok szakértenek az AIDS-ben meghalt művész ereklyéi felett, barátok, pályatársak révedeznek nosztalgiázva a 60-as, 70-es évek New York-i művészvilágáról. Mapple­thorpe archív vallomásainak őszintesége árnyalja a róla alkotott képet: sosem csinált titkot abból, hogy céljai elérése érdekében bármire képes.

A klasszikus formájú dokumentumfilm minden hiányérzetünk ellenére kivételes, gazdag portrét fest Mapplethorpe-ról, aki nélkül a meztelen test ábrázolásának emancipációja ma nem tartana ott, ahol.

Forgalmazza a CinefilCo

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.