Film

Minden út Rómába vezet

  • Szabó Ádám
  • 2016. április 10.

Film

Felejteni érkeznek hőseink a festői Olaszországba; anyuka a váláson lépne túl, lánya a bűnöző barátján.

Láttunk már rá példát, mikre nem képes a mediterrán táj; ilyen környezetben a kamera is gyakran benne felejtkezik a naplementében, finom ételek és még finomabb érzések közepette minden és mindenki szerelembe esik, és ünnepli az éle­tet. A Minden út Rómába vezet tétován elindul ezen az úton, aztán, talán a dimbes-dombos tájjal nem betelve, talán a vásári attrakciónak iderángatott Sarah Jessica Parkerrel nem megelégedve, inkább úgy dönt, road movie-nak áll, és becélozza az örök várost.

Tessék-lássék motivációk mentén minden figura kocsiba ül – a lány például hazaszökne fiújához, aki azt akarja, ő menjen börtönbe helyette. Sebaj, majd most megismerjük a bohém olasz mentalitást, az utolsó falucska olívatermelője is megosztja gondolatait velünk a szerelemről, a kocsikázók pedig beteljesítik a zsánerbe illő sorsukat, és velünk együtt az élmények hatására ők is átgondolják életüket! De sajna ez sem válik valóra, egy tisztességes totált sem kapunk Pohárnok Gergely operatőrtől, nem feledkezünk bele a tájba, hangulatról pedig nem is álmodozhatunk – egy fáradt tavon meg pár kacskaringós sztrádán kívül nem sokat látunk az országból. Russell Crowe-nak ott volt Provance és még Julia Roberts is jókat ehetett, filmünk hősei viszont még Rómát is alig látják – jön a média, a rendőrség, ők meg ki tudja miért, egymás nyakában kötnek ki.

Forgalmazza a PARLUX Entertainment

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.