Film

Szívecskéim

  • - kg -
  • 2016. április 10.

Film

A francia fúziós konyha újabb mérföldköve, hogy sikerült Pierre Richard járását és Amélie nézését összekombinálni. Az eredmény egy kicsit borostás, de Emmanuel Mouret színész-rendező-forgatókönyvíró szerint életképes. A sokoldalú művész jól ráérzett, hogy bár a háromfejű borjú és a szakállas nő is izgalmas hibrid, de ha sikerül összeműteni a magas szőke férfi elveszettségét a montmartre-i tündér ártatlanságával, az így keletkezett egyed – egy álmodozó tanárember – üde színfoltja lehet a bohókás-érzelmes komédiák kissé kifáradt mezőnyének. Belegondolni is szörnyű, de mi van, ha az ambiciózus filmes tévedett? Hogy az így kikémiázott lény nemhogy egy vígjáték sodródó értelmiségijeként, de egy ligeti vurstli fellépőjeként is csúnyán megbukna? Már a feltételezés is sértő, tudjuk, de mi van akkor, ha Mouret kellem, jellem, szellem, humor, szív és minden más kellék dolgában messze elmarad a nagyoktól, akikre oly nagyon hasonlítani szeretne. Lehet, hogy mégsem ő Woody Allen és Éric Rohmer szerelemgyereke (kéretik nem nevetni!), ahogy azt sokan emlegetik? Sima ügy: az álmodozó, színházbolond, kispolgárian pulóveres tanár bácsiba (Mouret) nem csak az istenített díva habarodik bele, de egy tűzrőlpattant diáklány is (Mouret e kis vörösbe szervezte ki Amélie fel nem használt részeit). Annyi szívzűr származik mindebből, hogy szavunk sincs rá, csak egy „Oh là là”. A legőszintébb alakítást mégsem egy ember, hanem egy almatorta nyújtja, tanulságot is szolgáltatva a történetnek: egy szelet friss Tarte Tatin mindenkor jobb, mint egy önmegvalósító.

A Vertigo Média bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.