Film

Hogy mikor gyűlik össze a pénz a Bibó Istvánról és apósáról, Ravasz Lászlóról szóló, A püspök és a filozófus című filmtervéhez, nem tudni, filmrégészeti kutatásainak legutóbbi eredményét viszont a múlt héten mutatta be az MTV: A dunai exodus a nácizmus elől menekülő szlovákiai zsidók és a német-orosz paktum nyomán kitelepített besszarábiai németek hajóútjairól szól.

Amerikai költő, képzőművész és filmcsináló. A görbetükör-fényképezés atyja, a Versek a kozmikus kriptából és a Hét márvány című kötetek szerzője, díjnyertes filmek rendezője és szereplője. Süketnéma szülők tanították beszélni, egyetemi tanulmányait megszakítva utazni kezdett, még rég, mint Mr. Szindbád. Azóta se nyugszik. Hivatalos kultúrtörténészek a beatnemzedék nagyjai közé sorolják. Adott művészetéből egy-egy apró válogatást a Merlin Színházban és a Toldi moziban, meg egy interjút.

1998. december 28. óta nem szól a Radio M Classic. Eleinte folyamatosan ugyanaz a különös komolyzenei felvétel ismétlődött egész nap, majd már az sem. Ugyanis a 95,3 FM-et immáron az Autóklub bitorolja, de műsort még nem készít. Nem egészen világos, mi történjen addig egy ilyen frekvencián, ki kötelezhető és milyen műsor sugárzására.

A büfé rogyadozó, fekete faasztalai meg az étterem falán tablókra kasírozott "fiatal művészek" - Antal ImreÝWahorn András - régi tag-sági igazolványai jelképezik az egykori Fiatal Művészek Klubja és a Trafó jogfolytonosságát. Az asztalok napjai meg vannak számlálva - az ősszel nyílt Trafó időszámítása most kezdődik csak igazán.

Osztrák-magyar származású, de soha nem élt Magyarországon. Németországban, Franciaországban, Angliában és Amerikában töltötte fiatalságát. Íróként és történészként két téma foglalkoztatja: a Harmadik Birodalom és a bajba került gyermekek. Ennél sokkal többet nem lehet róla tudni; annyit mindenesetre, hogy két kötete jelent meg Magyarországon: az egyik a gyermekgyilkos gyermekről szóló Mary Bell esete és most az Európa Kiadó gondozásában az Albert Speer küzdelme az igazsággal című, meglehetősen vaskos darab. Utóbbiban majd háromévnyi háttérinterjúzás és anyaggyűjtés segítségével Hitler főépítészének személyiségét és ezen keresztül a birodalmi vezérkar lélekrajzát igyekszik megosztani a nyilvánossággal. Az is biztos, hogy nagyon kedves és végtelenül furcsa asszony. Ezelőtt soha nem fordult elő velünk, hogy valakit a szállodai ágyában, párnák közt kérdeztünk volna.

Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell.WittiEz a beszéd!T. D.1.Tandori Dezső hatvanéves.

Hol vannak már azok az idők, amikor különleges eseménynek számított, ha acid partit rendeztek valahol az országban. Amikor száz-százötven elvetemült szinte kötelességének érezte, hogy felkeresse azt a pincét, barlangot, hegyoldalt, erdei tisztást, ahol megszólaltak az új időknek új ritmusai, és azt is, hogy folyamatosan táncoljon egészen másnap délig, a harangszóig.

Arnold Kopelson jön, lát, köszön, jattol. Nincsen rajta Boss zakó, Armani ing és Versace farmer, nem kommunikál mobiltelefonon, mellényzsebéből nem kandikálnak dollárkötegek, az idő múlását sem Rolexen, hanem a mögötte álló sajtófőnökén méri, mégis valahogy látszik rajta, hogy producer. Jobban mondva: ő a producer és nem a mellette álló köpcös, mosolygós, csillogó szemű muki, aki később Andrew Davisként mutatkozik be. Csak annyi a közös bennük, hogy mindketten szivaroznak.

Mára már törvényszerű, hogy Hollywoodért elég a sarki plazába menni, Ausztria filmművészete pedig még a gyakori határátlépők számára sem érdekes. Pedig van ott egy eurotarantino, akinek a nevével az utóbbi időben magát az osztrák filmet szeretik azonosítani. Michael Haneke, a Benny videója, A hetedik kontinens, a 71 töredék a véletlen kronológiájából és még minimum másik tíz filmalkotás rendezője különös kegyetlenséggel intézi el a valóságot, és nagyon zavaró történetvezetéssel értelmezi újra. Éppen ezért nem vonz tömegeket. Retrospektív sorozata az elmúlt héten volt látható az Örökmozgóban. Egyik filmjének vetítése alatt sikerült beszélgetnünk vele, és e beszélgetés során többször is tudomásunkra hozta, hogy kevéssé érdeklik a homlokára ragasztott címkék, inkább csak egy konstrukciót kínálna, amiről reméli, hogy némelyek számára befogadható.

Racionális költségmegtakarítás vagy új kultúrharc? A kormányfő az előbbivel érvelt A Hétben, az utóbbira Cselovszki fideszes építész képviselő lehet példa, aki a Napi Maóban a kozmopolita építészet ellen érvelt a népi architektúra szempontjából. A Nemzeti építésének kézivezérléses leállítása után kiakadtak a színészek meg az építészszakma, elvégre egy 71 pályázatos, szabályos eljárás, mi több: egy egész konszenzus lett itten megfúrva, akár a metró. A gödör perspektívájából nézve persze mindegy, hogy spórolás vagy egy miépesedő Fidesz okán állt le a 18 milliárdos beruházás.

A hatodik Titanic Nemzetközi Filmjelenlét Fesztivál végeztével lezárult a korszak, amikor a Titanicról a budapesti Toldi mozira asszociált az ember: miután a mozit bérlő Balázs Béla Stúdió (BBS) Alapítvány felmondott Horváth Györgynek, a Toldi programszervezőjének, aki "civilben" a Titanicot vezényli, kevéssé valószínű, hogy hetedszerre, jövőre ugyaninnen induljon a gőzös. (Bár nem is kizárt.)

Az első World Music Expót 1994-ben hozta össze a Világzenei Fesztiválok Európai Fóruma. A világzene MIDEM-je ez, persze emberibb az arca: nincs hozzá fényűzés, nincs hozzá sztárallűr, és a biznisznek is más a nagyságrendje. Kis lépések politikája. Az időpont állandó, október utolsó hetében járunk; hanem az irány más és más - tavaly nagyon bejött a nyár végi Marseille, szóval most nagy várakozással csaptam Stockholmba, ha már ott is van tenger.

A Budapesti Õszi Fesztivál kiemelkedő képzőművészeti eseménye Erdély Miklós életmű-kiállítása a Műcsarnokban, melyet Jan Hoet, a Museum van Hedendaagse Kunst, a belgiumi Gent Kortárs Művészeti Múzeumának az igazgatója nyitott meg. Miközben Erdély munkásságát elemezve megígérte, a kiállítás anyagának egy részét elviszi Gentbe, a haladó pesti értelmiség önnön tömeges látványától vagy az esemény nagyszerűségétől megrészegülve akkora zsibongást csapott, mint egy tizenhat tantermes általános iskola összes tanulója nagyszünetben, de ugyanilyen hangzavar fogadta a Gordiusi Comó együttest is, Szemző Tibor E. M. emlékére komponált Optimista előadásának megszólaltatásakor.

A művésznő Mike Leigh Mezítelenül című filmjében tűnt fel. 1993-ban ezért az alakításáért a legjobb színésznőnek járó legmagasabb európai kitüntetést, a Félix-díjat is elnyerte. Londonban és Edinburghban kezdte pályáját mint színpadi színésznő. A Mezítelenül óta Milcho Manchevskivel és Lars von Trierrel forgatott. Magyarországon most került a mozikba újabb Leigh-vel közös munkájuk, a Két angol lány. A film németországi díszbemutatója után beszélgettünk.