Rút köszöntő: Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell.

  • Bori Erzsébet
  • 1998. december 10.

Film

Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell.WittiEz a beszéd!T. D.1.Tandori Dezső hatvanéves.
Most jönne az: lehetetlen, hogy már hatvanéves. T. D. esetében ez így néz ki: lehetetlen, hogy még csak hatvan- éves. Hiszen özönvíz, világvége, sőt rendszerváltás is volt már azóta, hogy a Töredék Hamletnek, majd az Egy talált tárgy megtisztítása kötettel "kopernikuszi fordulatot" hozott a magyar költészetbe. Aztán csak írt, írt egyre, másképp, a fordításokkal együtt ezek a teleírt könyvlapok (negyvenezer ívre emlékszem) körülérnék az Egyenlítőt, talán nem is csak egyszer. Verebek, lovak és medvék minden mennyiségben, egy sor - mára már tudható: posztmodern - regény, tanulmányok és megmondhatatlan műfajú (esszé is, tárca is, napló is) tandoriádák cikk vagy kötet, sőt/vagy Tandori Live formában, versek, megint csak a versek. És hogy mi jön ki mindebből? Élet és irodalom. Irodalom - a XX. századi foglalata, és előleg a XXI. századból. Élet, ami nekem az eminencia, élethalál kérdése, de erről nem nagyon lehet beszélni. Hagyján, hogy nem tudjuk, miért élünk (irodalmiasabban: mivégre vagyunk a világon), nagyobb gáz, hogy azt se tudjuk, hogyan éljünk. Hogyan kéne élni. Egy szégyen, gyalázat az életünk, botrány az egész, rá se bírunk nézni. Hányni kell, ha ránézünk. Minden emberi leleményességre szükségünk van, hogy eltakarjuk, hazudni kell már ahhoz is, hogy reggel felkeljünk (minek is?). T. D. legnagyobb műve életmű, egy lehetséges élet műve, a verebektől eltanult, a Nagy Koalabajnokságokon évtizedekig csiszolt életé, amelyhez versenyt futó lovak hozzák a transzcendenciát. Egy lehető legkevésbé kártékony (expanzív, romboló, birtokló-fogyasztó stb.) élet, és nincs hozzá ideológia.

És ezzel még nincs vége. Holott itt kéne vége legyen, logikailag ebből egy vége következtetés adódik. De adódik más is, egy bakugrással onnét, ahol a part szakad. T. D. egy de Stael nevű festő képeit mutogatja egy albumból, ez az illető épp azon a napon lett öngyilkos, amelyen Tandori pályára állt egy bizonyos Petőfi-pályázat elnyerésével. A festőnek látszólag semmi oka nem volt rá, hogy kivesse magát kies antibes-i műterme ablakából. T. D. szerint nem volt türelme kivárni azt az egy órát, ami mindennap eljön, kinek reggel, kinek délután, a szuicidális óra, amikor az ember még azt a kazettát is utálja, amelyet maga állított össze kedvenc zenéiből - best of Tandori -, de ha kiállja, hogy megállja, akkor egy óra múlva, de legkésőbb holnap, isteni jó lesz megint ezt hallgatni.

2.

Ez a tanulságos eset egy filmben hangzik el, múlt pénteken adta a tévé, előre hozott születésnapi üdvözletnek szánhatták, csak elfelejtették mondani, Papp Gábor Zsigmond készítette 1996-ban, ez volt a vizsgafilmje. Könnyen lehetett volna "ráépülős" darab, hogy fogok magamnak egy alkalmatos palit, aki majd elviszi, megcsinálja helyettem az egészet. Nem lett az: nemcsak elvesznek Tandoritól, hanem adnak is neki. A film úgy járja körül a címszereplőt, hogy körüljárja vele a színhelyt, a tetthelyet, a Krisztinát, ahol az alkotók meglepetésként, ajándékba falfirkákon, utcatáblákon, a hetes buszon megvalósították T. D. egynémely képversét, ideogrammáját. Tandori az a személy, akit nyugodtan ki lehet állítani az utcasarokra, teszem azt a nulla kilométerkő mellé, onnan is jókat fog mondani. Ezúttal szerencsére a filmesek is dolgoztak, gondolkodtak, voltak képi ötleteik arra, hogy a végtermék ne csak hallgatható, nézhető is legyen. (Lévén szó vizsgafilmről, a képi gyönyörűségek enyhe túltengését bocsánatos bűnnek kell tartanunk.) Papp Gábor Zsigmond már a negyedik filmnél tart azóta, A Collegium végnapjait (az Eötvös-kollégium szétveréséről), a Kazót (a Kazohínia című kultregényről) és a Budapest retrót (emlékjelek a hatvanas-hetvenes évekből), ha szembe jönnek, ne kerüljék ki.

3.

Th. Bernhard szerint ötvenen túl minden év gyalázat. Addigra (eddigre) mindenki halálra mocskolja magát. (Ki többé, ki kevésbé, de azért halálra.) Igaza van, és ebből mit sem von le, hogy ő is túlélt. Még öngyilkos sem lett - az általános hiedelemmel és szuicidiumra felbujtó munkásságával szöges ellentétben. Határos a lehetetlennel: itt lenni, és nem lépni bele, ugrálni közt, mint a veréb. És nem hagyni mást magunk után, csak verset, ami egyébből sem áll, mint ami nincs is. Ez joggal számít csodának. Aki Tandorit unja, az életet unja.

Bori Erzsébet

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.