Acid a Lidóban
Az időkről és a ritmusokról azóta kiderült, hogy nem is olyan újak, a barlangokról és a hegyoldalakról meg az, hogy nem lehet őket rendesen behangosítani, az acid pedig már réges-rég lefutott.
A római-parti Lidó Sportszálló aulájába meghirdetett partin azonban még érződött a kezdetek lelkesedése. Egy olyan lepusztult szállóból, mint a Lidó, ugyanis csak határtalan odaadással és biztos érzékkel lehetett valami aurát kicsiholni. Kár, hogy a szervezők figyelmét elkerülte: november vége van, és a fűtést forralt borral és ipari hőlégfúvókákkal nem lehet helyettesíteni. Mint ahogy a vécét sem két darab ToiToi-jal.
A tapasztalt partijáró népség persze úgy gondolta, hogy a rángatózás majd felmelegíti. Naga vagy DJ Garázs rendesen nyomta is a talpalávalót. Be is indultunk volna, ha például a belső terem hangfalai nem mondják fel félóránként a szolgálatot. Amikor viszont működtek, azt lehetett hinni, hogy egy felbőszült helyi traktoros brigád készül rohamra a piros sarokból.
Lassan már mindenütt bele kell nyugodni, hogy a DJ-k maguknak játszanak, s mindegy nekik, hogy egyszerre hányan vannak a parketten. Persze lehet ilyenkor nézni a videoprojektort is. Ugyanazokkal a képsorokkal, amiket nyáron már párszor láthattunk: a színes halakat a tengervízben, a szép nőt, amint belenyúl saját arcába, egy lefolyót színes fürdővízzel vagy a National Geographictól kölcsönvett hangyás filmet (amit teljes egészében háromszor láthattunk már a tévében is). Noha közben annyi más látványos dokumentumfilm található még a Spectrumon. A kivetített Gulliver-képek mellé például az orosz maffiáról szóló film kívánkozott volna. A helynek ugyanis volt valami oroszos-KISZ-es hangulata, leginkább a falnak támasztott, leselejtezett ágybetétektől. Ám ez már tényleg részletkérdés, amikor az egyik dőlni kezdett, úgyis fejvesztve távoztunk.
- koller partigirl -
Gulliver Lido Party, november 28., szombat
