Dizsi ´98: Szállodaporta-parti

  • 1998. december 3.

Film

Hol vannak már azok az idők, amikor különleges eseménynek számított, ha acid partit rendeztek valahol az országban. Amikor száz-százötven elvetemült szinte kötelességének érezte, hogy felkeresse azt a pincét, barlangot, hegyoldalt, erdei tisztást, ahol megszólaltak az új időknek új ritmusai, és azt is, hogy folyamatosan táncoljon egészen másnap délig, a harangszóig.

Acid a Lidóban

Hol vannak már azok az idők, amikor különleges eseménynek számított, ha acid partit rendeztek valahol az országban. Amikor száz-százötven elvetemült szinte kötelességének érezte, hogy felkeresse azt a pincét, barlangot, hegyoldalt, erdei tisztást, ahol megszólaltak az új időknek új ritmusai, és azt is, hogy folyamatosan táncoljon egészen másnap délig, a harangszóig.

Az időkről és a ritmusokról azóta kiderült, hogy nem is olyan újak, a barlangokról és a hegyoldalakról meg az, hogy nem lehet őket rendesen behangosítani, az acid pedig már réges-rég lefutott.

A római-parti Lidó Sportszálló aulájába meghirdetett partin azonban még érződött a kezdetek lelkesedése. Egy olyan lepusztult szállóból, mint a Lidó, ugyanis csak határtalan odaadással és biztos érzékkel lehetett valami aurát kicsiholni. Kár, hogy a szervezők figyelmét elkerülte: november vége van, és a fűtést forralt borral és ipari hőlégfúvókákkal nem lehet helyettesíteni. Mint ahogy a vécét sem két darab ToiToi-jal.

A tapasztalt partijáró népség persze úgy gondolta, hogy a rángatózás majd felmelegíti. Naga vagy DJ Garázs rendesen nyomta is a talpalávalót. Be is indultunk volna, ha például a belső terem hangfalai nem mondják fel félóránként a szolgálatot. Amikor viszont működtek, azt lehetett hinni, hogy egy felbőszült helyi traktoros brigád készül rohamra a piros sarokból.

Lassan már mindenütt bele kell nyugodni, hogy a DJ-k maguknak játszanak, s mindegy nekik, hogy egyszerre hányan vannak a parketten. Persze lehet ilyenkor nézni a videoprojektort is. Ugyanazokkal a képsorokkal, amiket nyáron már párszor láthattunk: a színes halakat a tengervízben, a szép nőt, amint belenyúl saját arcába, egy lefolyót színes fürdővízzel vagy a National Geographictól kölcsönvett hangyás filmet (amit teljes egészében háromszor láthattunk már a tévében is). Noha közben annyi más látványos dokumentumfilm található még a Spectrumon. A kivetített Gulliver-képek mellé például az orosz maffiáról szóló film kívánkozott volna. A helynek ugyanis volt valami oroszos-KISZ-es hangulata, leginkább a falnak támasztott, leselejtezett ágybetétektől. Ám ez már tényleg részletkérdés, amikor az egyik dőlni kezdett, úgyis fejvesztve távoztunk.

- koller partigirl -

Gulliver Lido Party, november 28., szombat

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.