1962-ben az akkor 31 éves Robert Duvall élete első mozifilmszerepeként eljátszotta a Ne bántsátok a feketerigót! búbánatos Boo-ját, a kisvárosi számkivetettet, a délvidéki remetét, a környékbeli előítéletek örökös céltábláját, a gyerekek mumusát és egyben ama üzenet hordozóját, mely szerint az érdes külső olykor érző szívet takar, továbbá, hogy ne ítélj elsőre. 2009-ben az akkor 78 éves Robert Duvall több mint 100 filmmel a háta mögött eljátszotta A temetésem szervezem című film búsongó Bushát; a kisvárosi számkivetettet, a délvidéki remetét, a környékbeli előítéletek örökös... stb-stb. És egyben annak az üzenetnek... igen-igen. Földrajzilag sem kellett nagyon elmozdulni, hogy a remete újból kibukjon Duvallból, csak ide, az Alabamával szomszédos Tennessee-be, és a harmincas éveket sem kellett lecserélni. Akik fogékonyak a keretes karrierekre, Duvall esetében valami ilyesmire lehet ráismerni, noha korántsem egy hattyúdallal állunk szemben. Máskülönben viszont részünkről a szerencse; ha Duvall innentől csak puskával közlekedő remetéket játszik, akik valamilyen - csak a film végére kiderülő - okból olyan temetést akarnak, melyen maguk is részt vennének, méghozzá nagyon is élő formában, hát legyen, ez még mindig sokkal jobb, mintha a színész bármelyik keresztapás harcostársa tenné ugyanezt. És azt is inkább nyereségnek lehetne elkönyvelni, ha innentől Bill Murray is csak temetkezési vállalkozókat adna - azzal a szórakozott arckifejezéssel és bajusz alatti somolygással, mellyel az utóbbi évtizedeket végigcsinálta.
Forgalmazza az ADS Service
