Animációs film

Minyonok

Film

Vannak olyanok a filmtörténetben, akikről eddig úgy hittük, sosem lesz önálló filmjük. Ők az örök mellékszereplők, nagyrészt semmilyen narratív funkciójuk nincsen, nem viszik előre a cselekményt, csak kitöltik a holtidőt. Az Igorok, az őrült tudós segédei, a Renfieldek, a vámpírok szolgái, a birodalmi rohamosztagosok, a Bond-gonoszok titkos bázisain idegesen rohangáló technikusok – komoly szerepük van a gonosz felemelkedésében, de sohasem méltatják érdemeiket.

Miután kaptunk néhány animációs filmet, ahol egy megtért gonosz a főszereplő (Megaagy, Gru), itt volt az ideje, hogy a segédek is megkapják a magukét – még ha mindennek végső soron semmi értelme sincs. Gru sárga szolgái, a minyonok eddig kizárólag némi plusz humorforrást igyekeztek biztosítani (mely főképp a kortárs animációs filmek által gyakran magukra hagyott gyerekek szintjének óhajtott megfelelni). Az ötletesebb részek (az alternatív evolúció a szolgafaj kifejlődéséről) egy rövidfilmben elférnének, és a film első 10-15 percére koncentrálódnak. Ráadásul az alkotók, hogy legyen némi cselekmény, kénytelenek ki­emelni három főminyont, ami épp a lények lényegét veszi el: arctalanul feloldódni a gonoszt szolgáló sárga masszában (ami – lássuk be – elég ijesztő, ha bizonyos történelmi precedensekre gondolunk: a nép, amely vágyik az alávetettségre, és nem tud meglenni egy őt irányító zsarnok nélkül). Vannak persze sikertörténetek, amikor egy kisebb gonosz (Rozsomák, Xena) legendás és méltó főszereplővé válik, de minyonoknak ez aligha jön össze.

Forgalmazza az UIP–Duna Film

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.