Film

A Bélier család

  • 2015. augusztus 30.

Film

Eric Lartigau sikeres – egy fiatal lány énekessé válásának történetét bemutató – filmje nem valamely kereskedelmi televíziós tehetségkutatóból indul, hanem az istállóból, ahol épp világra jön egy boci. És hőse nem „önmagát” meg az „álmait” akarja „megvalósítani”, mint kortársai, inkább megriad különleges tehetségétől. A címszereplő család ugyanis tanyán él, gazdálkodik, kamasz lányuk bejáró a közeli kisváros iskolájába, de főként szüleinek segít. Akik erre a segítségre, siketek lévén, rá is szorulnak. A lány nem örökölte az öccsét is sújtó genetikai betegséget, hallása tökéletes, énekhangja gyönyörű, előadó készsége átütő tehetségről árulkodik. Mi is lehetne más ennek a szomorkás vígjátéknak a tétje, mint a döntés, amelyet a váratlanul felfedezett képességnek köszönhetően az élet tágasságára rácsodálkozó tinédzsernek egyedül kell meghoznia? Hogy menjen-e a komoly előadókat képző párizsi iskolába, vagy maradjon szerető családja körében? Amely család kénytelenségből túlgesztikulált, heves érzelmi kitörésektől szenvedélyes, de őszinte és boldog életterének harmóniáját biztosan elveszti örökre, ha abból kilép.

Minden a megközelítésen múlik. Ez a francia film is él bevált fogásokkal, de elkerüli a giccset. Eszközei visszafogottak, hősei szeretetre méltók, az énekes kislány (Lauane Emera) tiszta energiákat fejez ki. És a filmbéli éneklések mindegyike sokkal érzékenyebben van megoldva, mint várnánk. Az előadott francia slágerklasszikusok új jelentéssel töltődnek fel. Zsebkendős film, de minőségi áru.

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.