Eric Lartigau sikeres – egy fiatal lány énekessé válásának történetét bemutató – filmje nem valamely kereskedelmi televíziós tehetségkutatóból indul, hanem az istállóból, ahol épp világra jön egy boci. És hőse nem „önmagát” meg az „álmait” akarja „megvalósítani”, mint kortársai, inkább megriad különleges tehetségétől. A címszereplő család ugyanis tanyán él, gazdálkodik, kamasz lányuk bejáró a közeli kisváros iskolájába, de főként szüleinek segít. Akik erre a segítségre, siketek lévén, rá is szorulnak. A lány nem örökölte az öccsét is sújtó genetikai betegséget, hallása tökéletes, énekhangja gyönyörű, előadó készsége átütő tehetségről árulkodik. Mi is lehetne más ennek a szomorkás vígjátéknak a tétje, mint a döntés, amelyet a váratlanul felfedezett képességnek köszönhetően az élet tágasságára rácsodálkozó tinédzsernek egyedül kell meghoznia? Hogy menjen-e a komoly előadókat képző párizsi iskolába, vagy maradjon szerető családja körében? Amely család kénytelenségből túlgesztikulált, heves érzelmi kitörésektől szenvedélyes, de őszinte és boldog életterének harmóniáját biztosan elveszti örökre, ha abból kilép.
Minden a megközelítésen múlik. Ez a francia film is él bevált fogásokkal, de elkerüli a giccset. Eszközei visszafogottak, hősei szeretetre méltók, az énekes kislány (Lauane Emera) tiszta energiákat fejez ki. És a filmbéli éneklések mindegyike sokkal érzékenyebben van megoldva, mint várnánk. Az előadott francia slágerklasszikusok új jelentéssel töltődnek fel. Zsebkendős film, de minőségi áru.
Forgalmazza a Vertigo Média
