Film

A Bélier család

  • 2015. augusztus 30.

Film

Eric Lartigau sikeres – egy fiatal lány énekessé válásának történetét bemutató – filmje nem valamely kereskedelmi televíziós tehetségkutatóból indul, hanem az istállóból, ahol épp világra jön egy boci. És hőse nem „önmagát” meg az „álmait” akarja „megvalósítani”, mint kortársai, inkább megriad különleges tehetségétől. A címszereplő család ugyanis tanyán él, gazdálkodik, kamasz lányuk bejáró a közeli kisváros iskolájába, de főként szüleinek segít. Akik erre a segítségre, siketek lévén, rá is szorulnak. A lány nem örökölte az öccsét is sújtó genetikai betegséget, hallása tökéletes, énekhangja gyönyörű, előadó készsége átütő tehetségről árulkodik. Mi is lehetne más ennek a szomorkás vígjátéknak a tétje, mint a döntés, amelyet a váratlanul felfedezett képességnek köszönhetően az élet tágasságára rácsodálkozó tinédzsernek egyedül kell meghoznia? Hogy menjen-e a komoly előadókat képző párizsi iskolába, vagy maradjon szerető családja körében? Amely család kénytelenségből túlgesztikulált, heves érzelmi kitörésektől szenvedélyes, de őszinte és boldog életterének harmóniáját biztosan elveszti örökre, ha abból kilép.

Minden a megközelítésen múlik. Ez a francia film is él bevált fogásokkal, de elkerüli a giccset. Eszközei visszafogottak, hősei szeretetre méltók, az énekes kislány (Lauane Emera) tiszta energiákat fejez ki. És a filmbéli éneklések mindegyike sokkal érzékenyebben van megoldva, mint várnánk. Az előadott francia slágerklasszikusok új jelentéssel töltődnek fel. Zsebkendős film, de minőségi áru.

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.