Ha egy thriller felülnézetből mutatott természeti képekkel indul, akkor nem csupán kellemes feszültséget óhajt szolgáltatni a nézőnek, de magasabb összefüggések jelenlétére is felhívja a figyelmet: itt, kérem, meg lesz mondva, hogy miféle világban is élünk, s nemcsak a gyilkos lesz leleplezve, hanem az egész világ.
Ha a mű történelmi környezetben is játszódik, mondjuk, a francoizmusból éledező, ezernyi társadalmi feszültségtől robbanásveszélyes spanyol nyolcvanas években, akkor világos, hogy nem csak jobb életre vágyó serdülő lányok perverz gyilkosának személyére derül fény, de a múlt súlyos örökségére és a(z akkori) jelen égető problémáira is, s e problémák megmérgezik majd a jövőt is (napjainkat).
Úgyhogy ehhez tartsa magát, aki valami csavaros eszű felderítésre, bravúros nyomozásra, izgalmas akciókra, váratlan fordulatokra számít. Ilyenek csak elvétve akadnak: a Madridból a bánatos Andalúziába kiszálló két bánatos szerv (ismert rendőrklisé mindkettő) inkább csak ül valahol (kocsiban, kocsmában), várakozik (gyanúsítottra, informátorra) és tépelődik.
Így megy (áll/ül) ez, míg el nem jutunk a végtelenül eredeti tanulsághoz, miszerint a kínzásokban és büntetlen lövöldözésben szolgálati éveit elpergető, régi szép időket visszasíró egykori pribék is ember, főleg, ha már megjavult, és megmenti a dacos baloldali kolléga életét, illetve karrierjét. Viszont a háttérben megbúvó hatalmasok mindig megússzák. Pedig egy szívtelen tőkés nemcsak munkást nyúz, de (mondjuk, ebben az esetben azért nem annyira) szűz leányok vérét is szomjazza.
Forgalmazza a Vertigo Média
