Film

Mocsárvidék

  • 2015. július 12.

Film

Ha egy thriller felülnézetből mutatott természeti képekkel indul, akkor nem csupán kellemes feszültséget óhajt szolgáltatni a nézőnek, de magasabb összefüggések jelenlétére is felhívja a figyelmet: itt, kérem, meg lesz mondva, hogy miféle világban is ­élünk, s nemcsak a gyilkos lesz leleplezve, hanem az egész világ.

Ha a mű történelmi környezetben is játszódik, mondjuk, a francoizmusból éledező, ezernyi társadalmi feszültségtől robbanásveszélyes spanyol nyolcvanas években, akkor világos, hogy nem csak jobb életre vágyó serdülő lányok perverz gyil­kosának személyére derül fény, de a múlt súlyos örökségére és a(z ak­kori) jelen égető problémáira is, s e problémák megmérgezik majd a jövőt is (napjainkat).

Úgyhogy ehhez tartsa magát, aki valami csavaros eszű felderítésre, bravúros nyomozásra, izgalmas akciókra, váratlan fordulatokra számít. Ilyenek csak elvétve akadnak: a Mad­ridból a bánatos Andalúziába kiszálló két bánatos szerv (ismert rendőrklisé mindkettő) inkább csak ül valahol (kocsiban, kocsmában), várakozik (gyanúsítottra, informátorra) és tépelődik.

Így megy (áll/ül) ez, míg el nem jutunk a végtelenül eredeti tanulsághoz, miszerint a kínzásokban és büntetlen lövöldözésben szolgálati éveit elpergető, régi szép időket visszasíró egykori pribék is ember, főleg, ha már megjavult, és megmenti a dacos baloldali kolléga éle­tét, illetve karrierjét. Viszont a háttérben megbúvó hatalmasok mindig megússzák. Pedig egy szívtelen tőkés nemcsak munkást nyúz, de (mondjuk, ebben az esetben azért nem annyira) szűz leányok vérét is szomjazza.

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.