Irvine Welsh: Mocsok

  • - kg -
  • 2013. október 11.

Film

Hogy kiféle-miféle alak Irvine Welsh zsaruhőse, akit - mint trainspottingos társait is - elért a megfilmesítés, az már első fellépésekor kiderül. Pedig még nem szívott kokaint, még nem vett részt fojtogatós szexben kollégája feleségével, még nem szégyenítette meg valamennyi munkatársát, s még nem sugdosta hátsó - a hívott nő hátsójával kapcsolatos - gondolatait perverz vigyorral a telefonba.

Ez még mind hátravan azon a tragikomikus lejtőn, melyre hősünk már azelőtt rálépett, hogy a film elkezdődött.

false

Welsh zsaruja egyelőre csak közlekedik, ám ezt sem tudja úgy csinálni, hogy ne intsen be két kézzel egy hátulgombolós skót emberkezdeménynek. Ha a kissrác felnő, Welsh talán róla is ír majd egy regényt, esetleg bekerül a Trainspotting folytatásának a folytatásába, mert ne tévedjünk; a Mocsok zsaruja, ez a minden (tudatmódosító) lében kanál kismocsok minden gesztusában a Trainspotting nagy négyesének utánérzése, noha neki öltönye van, s kicsit más motivációja. Amije viszont a pokolba tartó, ruganyos járásán túl nincsen neki, az valami mélységféle. Ki ne emlékezne, hogy Renton milyen mélyre jutott a szarban, ezt a WC-mélységet azonban meg sem közelíti a Mocsok, mely jobb pillanataiban - s azért akad néhány - úgy fest, mint a mocsok ötven árnyalata.

Jó színészek - éljen James McAvoy, és kétszeresen is éljen az örök pápaszemes Eddie Marsan! - nyomják a Trainspotting-remixet, azzal a meggyőződéssel, melyet akkor érezhet egy művész, ha azt súgják az ösztönei, hogy ecsém, mekkora egy kultuszfilmben játszol!

Forgalmazza az ADS Service

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.