Magyar Narancs: A rendőrök azzal szórakoztatják magukat a filmbeli karácsonyi bulin, hogy lefénymásolják a farkukat, majd összemérik a fénymásolatokat. Skót szokásról van szó, vagy a világon mindenhol elterjedt a karácsonyozásnak ez a módja?
Irvine Welsh: Hogyne, ősi skót szokásról van szó, nem is értem, miért kérdi. Ami engem illet, még soha nem voltam olyan karácsonyi partin, ahol ne fénymásoltuk volna le a farkunkat. És tudja, mi a megdöbbentő?! Hogy a legnagyobb durungjuk mindig a legszemetebb főnököknek van.
MN: Regényeiben nem fukarkodik az ízes skót káromkodásokkal. Mi számít manapság a legmocskosabb kifejezésnek?
IW: A kedvencem talán az, amit egyszer sorban állás közben hallottam. Egy kedves, decens hölgy száját hagyta el a felszólítás, a mellette álló férfiembert biztatta arra, hogy: you should lick your mother's uterus (fordítás a szerkesztőségben - a szerk.).
| ||
MN: Az a kép alakult ki önről, hogy nem szíveli a politikai korrektséget. Mi az, amitől falra mászik?
IW: Ki nem állhatom, hogy az emberek örökké azt szajkózzák, hogy awesome (kb. király/sirály/zsír - a szerk.). A falra mászok a szüntelen és kritikátlan awesome-ozástól. Az angol nyelv egyik mélypontja.
MN: A Trainspotting írása közben, ha nem is visszaszokott, de újra kipróbálta a heroint. Nem félt, hogy ismét függő lesz?
IW: Nem. Egyszer már rajta voltam, de lejöttem. Amikor a Trainspottingot írtam, semmi okom nem volt arra, hogy visszatérjek a heroinhoz. Kipróbáltam megint, úgy gondoltam, jót tesz a regénynek. De visszaszokni? Szó sem lehetett róla.
MN: Úgy hírlik, mostanában a zöld teás korszakát éli.
IW: Most mástól függök. Zöld tea, futás, lovaglás, boksz, tenisz.
MN: Úgy nyilatkozott egyszer, hogy írónak ugyanolyan, mint alkoholistának. Ez mit akar jelenteni?
IW: Ha iszom, vedelek. Sokat, megállás nélkül. Ilyen vagyok józannak is. Ha írok, elmozdíthatatlan vagyok, csak írok megállás nélkül, egyfolytában.
MN: Több könyvét is a londoni metrón írta. Melyik vonal hatott ennyire inspirálóan?
IW: A londoni Central Line. Csak ülök, és hallgatom az utastársaimat. Nagy előny még, hogy nem kell fizetni a visszaútért, mint más járatokon, mert a Central Line körbevisz. Lehet, hogy ez csak egy skót írónál előny, rám mindenesetre serkentőleg hat.
MN: A Mocsok premierje előtt David Bowie-tól kért divattanácsokat, mi több, Bowie el is kísérte ruhát vásárolni. Érheti az embert ennél nagyobb elismerés?
IW: Vetetett velem egy fekete Armani öltönyt és egy Boss inget.
MN: Fiatalkorában punkbandákban játszott, később megrögzött house-rajongó lett. Mostanában is képes hasonló rajongásra?
IW: Á, egyáltalán nem! Jó, azért nem fordítottam hátat a zenének, az új Daft Punk-albumot eléggé bírom, és magam is meglepődtem, mennyire bejött az új The Arctic Monkeys-lemez. Léteznek tűrhető zenék, de vagy belőlem szállt el a mozgalmi hév, vagy belőlük. Bár ha jobban belegondolok, sosem voltam valami nagy mozgalmár. Gondolom, ismeri a mondást, hogy soha nem lennék olyan klubnak a tagja, amely elfogadna a tagjának - így vagyok ezzel én is. Öreg, cinikus vénember vagyok, s bár a skótok szeretnek mozgalmat alapítani, én inkább magánzó vagyok.
MN: Az előzményét és az utózmányát is megírta a Trainspottingnak. Mire kell vigyázni, ha az ember folytatásírásra adja a fejét?
IW: Semmi másra nem kell vigyázni, csak arra, hogy átments mindent az eredeti lényegéből.
MN: A folytatások közül - legyenek könyvek vagy akár filmek - van kedvence?
IW: A Transformers sorozat mindent visz. Nálam a harmadik rész az első, az első a második, és a második a harmadik.
MN: Öntől tudjuk, hogy Wolverine az az X-Men-univerzumnak olyan, mint Ringo Starr volt a Beatlesnek. Hogy is van ez?
IW: Ringo Starr mindig egy kicsit háttérbe volt szorítva a Beatlesben. Ugyanezt érzem Wolverine-nel kapcsolatban is.
MN: Komoly lelki rokonságot érez Wolverine-nel?
IW: Hogyne. Körömvágás terén. Nekem gyorsabban nő a körmöm, többet is kell vágnom.
MN: És a Harry Potter-univerzumban kit érez a legközelebb magához?
IW: Hogy is hívják azt az alakot, akit Alan Rickman játszott? Ja igen, Voldemort. (Rickman valójában Piton professzort alakította - a szerk.) Van benne valami vonzóan taszító.
MN: Tisztes polgári foglalkozásai is voltak, mielőtt író lett. Dolgozott az ingatlanbizniszben és az edinburgh-i városháza alkalmazásában. Tulajdonképpen miért kezdett el írni?
IW: Nézze, nem tudok rendesen énekelni, nem tudok rendesen gitározni, nem tudok rendesen festeni. Maradt az írás. Egész jól elboldogulok.
MN: A következő regénye tényleg egy Miamiban játszódó leszbikusthriller lesz?
IW: Én leszek a főszereplője. Én, a leszbikus. Elképzeltem, milyen lennék harmincas, leszbikus miami fitneszedzőnek. És elképzeltem, milyen lennék egy 25 éves, túlsúlyos, minnesotai színésznőnek. Mindkét nő én lennék.
A Mocsok kritikája itt olvasható.
