Film

Monte Wildhorn csodálatos nyara

Film

Egy kutya és néhány gyerek - már a Shakespeare-korabeli színház is tudta, hogy mi kell a közönségsikerhez, Rob Reiner is erre a klasszikus elvre alapoz a Monte Wildhorn csodálatos nyarában. És persze arra, hogy Morgan Freeman akkor is elviszi a hátán a produkciót, ha netalántán kissé giccses, klisészerű családi dráma kerekedne a dologból.

Monte (Morgan Freeman) igazi kiállhatatlan, alkoholista, életunt, tolószékes westerníró, aki az alkotói válsággal küzdő tollforgató toposzának tökéletes megtestesítőjeként vidékre hurcolkodik, házra és kutyára vigyázni. Persze dehogy nyugalmat, hanem érdekes szomszédot kap, méghozzá a három lányát egyedül nevelő Charlotte (Virginia Madsen) képében. Monte és a gyerekek, főként a kilencéves Emma között - bármi meglepő legyen -, kialakul valami kedves kapcsolat, amely során hősünk rájön, hogy az élet szép, írni kell, és még a jó öreg whiskey-től is megszabadul. Anya és lányai pedig lassan egy családdá kovácsolódnak, főként mikor a lányok megtalálják anyjuk gyerekkori naplóját. A történet tehát sablonos, de azért van az egészben annyi báj, hogy kibillentsen minket a cinikus szemlélődésből. Talán a színészi játék menti meg a helyzetet, de a gyerekek is ügyesek. Ráadásul a hosszú snittekkel dolgozó jelenetek közé becsempésztek néhány meglepő és jól eltalált kameraállást, amelyek akkor hozzák nagyon közelivé Freeman figuráját, mikor az ember már éppen otthagyná a filmet...

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.