Újfent levonhatjuk a tanulságot, hogy ezen a téren is le vagyunk maradva: a török tévésorozat egyáltalán nem mai találmány, csak hozzánk érkezett decens spéttel. A török filmgyártásnak mindig is jelentős ága volt a sorozatkészítés, de a nemzetközi piacra csak az ezredforduló után sikerült betörni – az első hídfőállások érthetően a Balkánon és a Közel-Keleten voltak. A posztszocialista országokba valamivel később, a megfáradt dél-amerikai szériák helyére sikerült benyomulni. Bár Nyugat-Európát és Amerikát eddig még nem sikerült bevenni, talán nem is bánják: így is évenkénti több tízmillió dolláros bevétel származik a sorozatok exportjából.
Ezel és a többiek
Ami azt illeti, elég rosszul indult a magyarok és a török sorozatok kapcsolata, hiszen az egyik nagy kereskedelmi csatorna 2011-ben a Seherezádé nevű borzalommal kezdte riogatni a nézőket, amiből leginkább az szűrődött le, hogy valami átverésről van itt szó, a török sorozatok pontosan ugyanolyanok, mint dél-amerikai társaik, szerelmesek keresik a párjukat, de vannak gonosz emberek, akik az útjukba állnak. Úgy tűnt, mintha a dialógusokat sem valódi személyek írnák, a rémes párbeszédekre ugyanis ez lehetett az egyetlen magyarázat.
A Seherezádéval majdhogynem egyszerre érkezett az RTL Klubra az Ezel, ami így viszont egyáltalán nem volt könnyű helyzetben, hiszen azt kellett bizonyítania, hogy létezik minőségi, kemény török dráma. Nos, a bizonyítás még az agyalágyultaknak szánt magyar alcím (Bosszú mindhalálig) ellenére is sikerült, ezért is volt érthetetlen, miért délutánonként vetítette a csatorna – a következő próbálkozásnál viszont már tanultak a blamázsból.
Pedig az Ezel alaphelyzete nem túl elmés: modern Monte Cristo grófja-történet a férfiról, aki visszatér, hogy bosszút álljon barátain, akik elárulták. Csak fokozta a szkepticizmusunkat, hogy a főhős nem egyszerűen meggazdagodott, hanem átműttette magát a siker érdekében. Aztán már az első rész után kiderült, hogy az Ezelben nem a külső eseményeken van a hangsúly – igaz, hogy a cselekmény így is dinamikus és fordulatos volt –, hanem a párbeszédeken és a gyakorta „kivetített” monológokon. Volt akció, sőt olyannyira volt, hogy a rajongók felháborodtak, amiért az RTL Klub a délutáni műsorsávra hivatkozva kivágta a keményebb jeleneteket, a fő kérdés viszont végig az maradt: van-e értelme a bosszúnak, és létezhet-e mindent elfeledő megbocsátás? Mind a két évad, azaz 71 rész megtekintése után sem tudtunk erre megnyugtató választ kapni.
Az Ezel így, ha csak egy kis időre is, de lemosta a török sorozatokról a dél-amerikai kistestvér bélyeget. Hiszen melyik brazil szappanoperában látunk akár tíz percig tartó elmélkedést, melyikben idéznek Shakespeare-től és a világirodalom nagy alkotóitól úgy, hogy annak van is némi értelme? Pláne melyik bír akkora hatással, hogy ezrek utazzanak miatta az adott országba – szimbolikus és hatalmas erejű jelenet volt, amikor Ezel sétált az isztambuli forgatagban, kifejezve ezzel egyfajta identitáskeresést.
Jött, ami ilyenkor szokás: a szereplők elismert sztárok lettek, a készítők meggazdagodtak, az Ezel pedig a legdrágábban értékesített török sorozattá vált. És egyúttal nálunk is megágyazott a törökök további tévés hódításának.
Nem kellett volna, ugyanis a későbbi felhozatal (Igazgyöngy, Tűz és víz) semmiben sem hasonlított az Ezelre, így már éppen el lehetett könyvelni, hogy a kivétel erősíti a szabályt – de akkor jött a Szulejmán.
Szulejmán kell a magyarnak, régi dolog ez
Bár szeretik úgy hirdetni, a Szulejmán nem történelmi sorozat. Vagyis hát lehet, hogy mégis az, csak annak elég gyenge, tele hibákkal. II. Lajos például nem egy pocakosodó negyvenes a mohácsi csata idején, hanem egy huszonéves.
Ugyanakkor a Szulejmán hétről hétre hozza a tisztes középszert, s mindig pontosan ugyanolyan. A dialógusok elfogadhatók, s csak néha vannak logikátlan történések. Ügyesen megírt szappanopera. Hogy a török politikusoknak ez nem tetszik, az már az ő bajuk. Erdoğan miniszterelnök például azért bírálta a sorozatot, mert szerinte negatív fényben tünteti fel a történelmet, noha a Szulejmán megfelel a török médiatanács támasztotta feltételeknek: nincsenek direkten ábrázolt szexuális jelenetek, ahogy homoszexuális szereplők sem.
Az RTL Klub 2013-ban kezdte el vetíteni, és már a főműsoridős pozicionálással jelezte, hogy komolyabb dolog jön. A magyar tévézők pedig vették a lapot, legutóbb talán a Rabszolgasors váltott ki hasonló hatást. Tavaly ugyanis a csatorna hat hétig szüneteltette a sorozatot a Celeb vagyok, ments ki innen! miatt, mire a rajongók szervezkedni kezdtek, de nem lett a dologból mégsem tüntetés. Leginkább azért, mert hat hét után rögtön helyreállt a világ rendje. Azóta is közel egymillióan nézik hetente, s ezzel rendre a legnézettebb sorozat Magyarországon.
Bár nálunk még nem vetítették az utolsó évadot, a Szulejmán már tavaly befejeződött. Mondjuk, aggódni nem nagyon kell, hiszen érkezik a folytatás, amely egy bizonyos Kösem szultánáról szól. Továbbra sincs tehát felszabadulás.
