S nem utolsósorban, hiszen műalkotásról beszélünk, a politikai film több évtizedes olasz, német, amerikai s persze francia hagyományai. Az a kellemetlen közelség, ahonnan egy rendező láttatni tudja a hatalmi harcok mögött az emberi becsvágy kisszerű ügyeskedését éppúgy, mint a tisztességes ember számára sem megkerülhető dilemmákat, azt, amikor komolyan felmerül annak lehetősége, hogy egy köznapi értelemben vállalhatatlanul erkölcstelen cselekedet mégiscsak szükségszerűnek látszik a tágabb horizontot befogó tekintet számára.
Kérdés azonban, hogy fel tud-e mutatni mindezeken túl is valamit egy film. Ad-e valamilyen többletismeretet; megmozdít-e a nézőben egyebet is, mint az "ilyenek ezek" kispolgári fanyalgását; bevezet-e abba a világba, ahol a döntéshozók drámái zajlanak.
Ez a francia film kísérletet tesz rá. Az elsősorban a Dardenne testvérek filmjeiből ismerős kiváló Olivier Gourmet minisztere, aki egy több áldozattal járó, egész országot megrázó közúti buszbalesetet követő intézkedései és nyilatkozatai kapcsán kerül a címlapokra, nem éppen aljas karrierista, valódi válaszokat keres, működőképes megoldásokban gondolkodik. Van karizmája, képes a hatékony fellépésre. Persze ismeri a kontextust, és használja az apparátust: ha trükkökre van szükség, alkalmazza azokat, ha az unokaöcsinek protekció kell, nem habozik igénybe venni. Ám tisztességét, munkájának értelmét, hitét mégis éppen a hatalomtechnikájának alkalmazása kezdi ki. Tudatossága az egyik oldalon tán megkérdőjelezhetetlen racionalitásnak mutatkozik, ám ugyanez a másik oldalon emberi kudarcként lepleződik le. Előbb az ő kockázatos döntése kerül egy ártatlan ember életébe, később pedig maga viszi végbe azt az árulást, amelytől mindig is félt: eltávolítja a színről a sikerében közreműködő munkatársát, barátját. Ami az egyik síkon ügyes taktika, az emitt piszok megalkuvás. S ki mondaná meg, melyik sík a magasabb rendű.
Megnéznénk egy ilyet magyar verzióban is.
A Parlux Entertainment bemutatója
