Film

John Boyne eddig 64 kiadásban megjelent és többmilliós példányszámban elkelt regényét Mark Herman valószínűleg e piaci adatok hatása alatt vihette vászonra (teljes egészében Magyarországon). A kiindulás kétségkívül izgalmasan hangzik, a második világháborús Berlinben él egy apa, aki közben elvhű katona is. Van neki egy 8 éves kisfia, egy 12 éves kislánya és a külvilág dolgairól tudni sem akaró, eleinte büszke, majd kiábrándult felesége.

A baszk rendező, Julio Medem 2001-ben elvesztette testvérét, Ana Medemet, a fiatal festőnőt. Hét évvel az autóbaleset után csinált neki egy filmet.

Mit csinál egy negyvenéves piti gengszter, ha leesik neki négymillió dán korona? Éttermet nyit. Az erdő közepén. A 2000-ben készült film feltehetően azért keveredhetett e szolid késéssel mihozzánk, mert rendezőjének és egyben forgatókönyvírójának, Anders Thomas Jensennek előbb bizonyítania kellett, amit az Ádám almái, a Zöld hentesek vagy a Hogyan szeretsz c.

Halott gyerekek lelkével riogatni nem új találmány, s nem is nagy dicsőség; a mumussá transzformált kiskorú mára a horror egyik alapkellékévé nőtte ki magát, már-már olyan klasszikus figurává, mint a másik (az áldozati) oldalon fellépő, reménybeli gyilkosa elől sokat sejtető fehérneműben menekülő tinilány. Ám ha a mérsékelten eredeti téma ellenére mégis vérszomjas kis Casperek tömegeit szeretnénk a többi szereplőre zúdítani, keresve sem találhatnánk jobb helyszínt egy évek óta üres árvaháznál (hol hősnőnk is nevelkedett egykoron, oh), itt a lehetőség és az indíték is adott a szellemfiaknak és -leányoknak, hogy szétszívassák a területükre hatoló élőket.

A héten mutatják be a pesti mozik New York entellektüel ikonjának legutóbbi európai barangolásairól szerzett erotikus és könnyed filmművét, a Vicky Cristina Barcelonát. A hamarosan 73. születésnapját ünneplő maestro a San Sebastián-i Filmfesztiválon mesélt új munkájáról. Kriston László

A Helsinki Városi Színház és a Finn Nemzeti Balett művészeti vezetője volt hosszú évekig, jelenleg szabadúszó, táncol, rendez, és újabban zenél is a világ különböző helyein. 1987-ben láthattuk először Budapesten a Kalevala című koreográfiájával, amely kapcsán később Ladányi Andreával is együtt dolgozott. Kedvenc énekesnője Marianne Faithfull és Edith Piaf - utóbbi dalait énekli, és készített már darabot is ezekből. A Piaf Piaf című előadást nemrég mutatta be a Bárka Színház - ebből az alkalomból beszélgettünk vele. Sisso

Budapesten élő külföldieket, kisebbségek és marginalizált csoportok tagjait hívta sétarepülésre egy Liszunov 2-es szovjet gépen. Légitársaság című filmje november végéig látható a Trafó Galériában. Somlyódy Nóra

Harmadik albumát a macedón csocsekkirállyal, a szaxofonos-klarinétos Ferus Mustafovval közös koncertfelvételeiből állította össze a - "Vujicsics-iskolából" kinövő - Söndörgő együttes. Jártak a londoni Queen Elisabeth Hallban, a bécsi SargFabrikban és a budapesti Szigeten, hogy megmutassák, micsoda erő lappangott idáig a Dunakanyarban. Marton László Távolodó

Az egyik legismertebb és legelismertebb magyar dokumentumfilmes közel harminc év után készítette el második nagyjátékfilmjét, a Márió, a varázslót. Hungler Tímea

Az art brut - szó szerinti magyar fordításában nyers vagy brutális művészet - fogalmát a huszadik század negyvenes évei óta ismerjük, amikor a híres francia avantgárd festőművész, Jean Dubuffet a társadalom perifériáján élő csavargók, börtönbüntetésüket töltő rabok és - elsősorban - pszichiátriai betegségekben szenvedők önkifejező alkotásait kezdte gyűjteni. Hamarosan egy Art Brut Társaságot is létrehozott, Váradi Júlia

Frank Zappa és David Bowie egykori társa, a King Crimson (megannyi egyéb zenekar lemezén is vendégszereplő) gitárosa Power Triójával az Õszi Fesztivál keretében október 15-én mutatta be új, Side Four című lemezét a Trafóban. Az ötvenkilenc éves zenésszel a koncert másnapján beszélgettünk. Marosi Bálint (www.zappa.hu)

Asszonyok állnak az utcán, kezükben fényképek, és elrabolt fiaikról, testvéreikről beszélnek. Egy volt katonai bázis hangárjában gázmaszkot viselő vagy zsebkendőjüket arcukra szorító emberek keresik hozzátartozóikat az összekötözött kezű, rothadó hullák között. És egy túlélő: B. I.

Amikor Lukasenka elnököt időnként jelentős, 80, 90, netán 110 százalékos többséggel elnökké választják, esetleg népszavazást tartanak jogköreinek kiszélesítéséről a nem túl távoli Belaruszban, a világsajtó szomorú hangon emlékezik meg az ottani nép felvilágosulatlanságáról. Jó, a választások nem voltak tiszták, de hát volt ellenjelölt, nem? A terror, katonai junta, zsarnokság szavak ritkán hangzanak el. Jurij Hascsevackij észt gyártású, másfél órás filmje viszont kevés kétséget hagy afelől, hogy a Lukasenka-rezsimre a legerősebb kifejezéseket kell használnunk. - bbe -