A Subscribe pályafutása igazi sikertörténet: a középiskolás baráti társaságból alakult, modern rockzenét játszó csapat folyamatos fejlődéssel vált műfajában Magyarország egyik meghatározó zenekarává. A kis klubokból indult Subscribe tizedik születésnapját két évvel ezelőtt már egy csaknem telt házas fellépéssel ünnepelte a Petőfi Csarnokban, idén pedig, amellett, hogy a Művészetek Palotájában ad két speciális koncertet, a Bookmarks címet kapott új nagylemez is elkészült, amely minden bizonnyal az év egyik legfontosabb kiadványa lesz rockzenei fronton. A Narancs kérdéseire Anga-Kis Miklós basszusgitáros (képünkön jobbról a második) és Horváth Attila gitáros (balról az első) válaszolt.
*
Magyar Narancs: Az előző nagylemez, a Stuck Progress To Moon 2007-ben jelent meg, és közben kiadtatok ugyan egy elég komoly kislemezt, mégis meg kell kérdeznem, hogy mi tartott négy évig.
Anga-Kis Miklós: Nagyon lassan jutottunk el odáig, hogy nekiálljunk új dalokkal foglalkozni. Vagy az van, hogy folyamatosan koncertezünk, és ha próbálunk, akkor az aktuális koncertprogram van terítéken, ha pedig nem koncertezünk, akkor inkább nem is próbálunk, mert mindenki nyalogatja a saját sebeit. Elmúlt már az az időszak, amikor gimnazisták voltunk, és mindenki azt csinált, amit akart: most már mindenkinek megvan a zenekaron kívüli saját élete is.
MN: Azt hallottam, hogy még így is rohamtempóban készült az anyag.
AKM: Azt tűztük ki magunknak, hogy szeptemberben nekiállunk, és novemberig megírjuk a komplett lemezanyagot. Ehhez képest október közepén kezdtünk egyáltalán próbálni, és mivel nagyon lassan haladtunk, és ettől kissé be is pánikoltunk, decemberre bekeményítettünk: heti négy-öt nyolcórás próbát tartottunk. Végül január elején költöztünk be Attilához, akinek a lakását gyakorlatilag átalakítottuk stúdióvá: itt készültek el a lemez demói, és itt nyugodtunk meg egy kicsit, amikor láttuk, hogy összeállnak a dalok.
Horváth Attila: A stúdió időpontja már adott volt, nem lehetett rajta tolni, ezért a demózást komolyan kellett vennünk. Beköltözött hozzám a zenekar nagy része - néhányan itt is laktak egy hétig, volt közös főzőcskézés, mulatozás -, én elhoztam a stúdióból (az érdi SuperSize Recordingból - V. Á.) az egyik számítógépet, úgyhogy konkrétan azzal a programmal tudtunk demózni, amivel kinn dolgozunk, és így a sávokat ott már csak ki kellett cserélni. Bálint (Csongor Bálint - V. Á.) az én szobámban énekelt, a nagyszobában gitároztunk, Miklós pedig a konyhában basszusgitározott, és így egy hét alatt felrántottuk az összes számot. Nálunk egyébként bevált szokás, hogy fordított sorrendben vesszük fel a dalokat: a gitárokkal kezdünk, utána jön a basszusgitár, és csak a végén a dob, tehát a stúdióban is a nálam felvett MIDI-dobokra gitároztunk.
MN: Attila, amellett, hogy a Subscribe egyik fő dalszerzője vagy, a Bookmarks hangmérnöke és producere is voltál. Nem volt ez sok egyszerre?
HA: Dehogynem. Az elmúlt néhány hetem gyakorlatilag horror volt. Saját zenekarnál mindig nagyon maximalista az ember, nemcsak zeneileg, hanem hangzásban is, és nekem ez a munka hihetetlenül nagy kihívás volt. A kreatív énemet kicsit vissza is fogta, hogy inkább a hangzással foglalkoztam, a végeredménnyel viszont nagyon elégedett vagyok, és nemcsak én, hanem a többiek is.
MN: Az új lemez eléggé hallgattatja magát, megvannak rajta a fogódzók, egy kivétellel mégsem születtek rövid, azonnal ható dalok. Nem volt kísértés, hogy ezúttal egy kimondottan slágeres, direkt lemezt csináljatok?
AKM: Biztos, hogy nem fogja elsőre berobbantani a magyar rockipart, ugyanakkor Bálint iszonyatosan jó refréneket írt, és szerintem minden zene a jó énekdallamokon áll vagy bukik. Ebből a szempontból tehát tökéletesen elégedett vagyok, az meg, hogy esetleg nem játsszák a rádiók a Bookmarks dalait, nem nagyon zavar. Tizenkét éves a zenekar, és a maga stílusában az egyik legnépszerűbb Magyarországon, ezt pedig úgy értük el, hogy soha semmilyen médium nem támogatott minket, arról pedig már kicsit lemondtunk, hogy egyszer úgymond "felfedeznek" minket.
MN: A Bookmarks egyik legslágeresebb darabja egy magyar nyelvű dal, az Álomtégla. Ennek mi a története?
AKM: Szerettem volna csinálni egy Napra-átiratot, mégpedig a Pici ház című dalból, amit el is készítettem, és ahhoz született egy plusz verze, amire Bálint írt magyar szöveget. Ez annyira megtetszett nekünk, hogy úgy döntöttünk, a Pici ház le is marad, és inkább e köré a magyar verze köré írunk egy komplett magyar nyelvű dalt. A szöveget végül Egyedi Petivel ("riás, Isten Háta Mögött - V. Á.) fejeztük be.
MN: Az előző lemez óta kiegészültetek egy billentyűssel, ő végül állandó tag lett?
AKM: Zolika (Cséry Zoltán - V. Á.) a kettes lemezen csak néhány helyen vendégeskedett, és a kezdeti időkben tízből egy koncertre tudott csak eljönni. Később nagyon megszerettük, ki is dolgoztuk az összes dalhoz az oda illő zongoratémákat. Az új dalokat nélküle írtuk, de a végső formába öntés során már komoly szerepet kapott, ugyanakkor van egy másik zenekara, és emiatt nem is hivatalos tag. Több mint sessionzenész, de nem rendes tag, és ez az ő választása volt egyébként, mert mi konkrétan felajánlottuk neki, hogy csatlakozzon, hiszen tökéletesen beilleszkedett a közösségünkbe, ami egyébként rém nehéz feladat, hiszen hamarabb voltunk barátok, mint zenésztársak.
MN: Miklós, te vagy a zenekar menedzsere és az egyik fő zeneszerző is, ugyanakkor mégis azt látom, hogy a többiekhez képest a háttérbe húzódsz.
AKM: Nem szeretek előtérben lenni, nem is az a funkcióm, ráadásul basszusgitáros vagyok, ami eleve egy kísérő hangszer. A szervezés részét a dolgoknak pedig az élet szülte: véletlenül lettem koncertszervező, mert kellett valaki, aki összefogja a dolgokat ezen a téren - én lettem az, aztán pedig úgy maradtam.
MN: Ehhez képest mára profi szervező lettél saját bookingügynökséggel.
AKM: A szervezés a Subscribe-bal kezdődött, később dolgoztam a szakmában minden pozícióban: stagehandként, roadként, színpadmesterként, tehát végigjártam a szamárlétrát. Később egyre többen kerestek meg, hogy segítsek nekik koncerteket lekötni, és ezért jött létre ez a cég, ahol tizenegy zenekarral foglalkozunk, és emellett zenei rendezvényeket szervezünk.
MN: Pár éve kirabolták a Subscribe próbatermét, gyakorlatilag az összes cuccotokat elvitték. Ezt hogy sikerült túlélni?
AKM: Nagyon nehezen. Ha a szakma, ideértve a hangszerboltokat, nem áll mögénk teljes mellszélességgel, akkor valószínűleg beleroppan a zenekar, de így sem titok, hogy az Előadói Jogvédő Irodától egy komolyabb kölcsönt kellett felvennünk, hogy pótolni tudjuk az erősítőket, hangszereket, mert mindez egy turné közepén volt, és villámgyorsan kellett mindenből újat szereznünk.
MN: A következő komolyabb akciótok egy különleges koncert lesz a Művészetek Palotájában.
AKM: Három évvel ezelőtt kezdtem el azzal foglalkozni, hogy kellene csinálni egy nagyzenekarra hangszerelt Subscribe-koncertet, de akkor gyorsan beláttam, hogy nincs értelme ezt tervezgetni, hiszen horrorisztikus költségekkel jár még egy kis szimfonikus zenekarral is közösen dolgozni. Később Zolika vetette fel, hogy szívesen lemodellezne egy dalt ilyen hangszerelésben, a végeredménytől pedig hanyatt vágtuk magunkat, olyan jóra sikerült. A haditerv most az, hogy először összerakjuk a turnéprogramot, majd ezerrel nekiállunk próbálni erre a MűPa-koncertre. Tíz vagy tizenkét nóta hangszerelése már elkészült egyébként.
MN: A MűPa-koncertből kettőt kell játszanotok, mert elővételben elfogyott az összes jegy.
AKM: Igazából azért vagyok nagyon büszke arra, hogy elővételben elkelt az összes jegy, mert az emberek, akik megvették őket, még azt sem tudják, hogy mit fognak hallani, és ennek ellenére bizalmat szavaztak a zenekarnak. Egyébként ne úgy képzeld el, hogy ugyanúgy eljátsszuk a dalokat, mint mondjuk a Metallica a szimfonikus lemezén, és mellé lesznek téve a klasszikus hangszerek, hanem minden szám ki lesz fordítva, és gyakorlatilag az énektémák kivételével semmi nem fog emlékeztetni bennük az eredeti verziókra.
MN: Talán megérne ez is egy lemezt.
AKM: DVD lesz belőle, és megpróbáljuk még idén kihozni.
MN: Évek óta rendszeresen koncerteztek külföldön. Még mindig a lehetőségek közt van egy esetleges komolyabb külföldi befutás?
AKM: Új a kiadónk, mégpedig a Twelvetones Records, valamint aláírtunk egy zenemű-kiadói szerződést az EMI Music Publishinggel is, és nagyon reménykedünk abban, hogy segítenek külföldön is minél több irányba elindulni. Természetesen nyomjuk továbbra is a cserebulikat külföldi zenekarokkal. Igazából pont fél éve volt egy zenekari megbeszélés, ahol ez felmerült, és egyre reálisabban gondolkodnak a zenekari tagok ezzel kapcsolatban, de nem mondanánk, hogy teljesen lemondunk róla, hiszen amíg vannak ilyen jellegű álmok, addig tud a zenekar előrébb jutni. Amikor előkerül a megnyugvás vagy a beletörődöttség érzése, onnan nincs hova tovább.
