We Strike címmel jelenik meg február 24-én az Anima Sound System új lemeze, rajta számos neves előadóval, Kanadától Pakisztánig, Los Angelestől Londonig. A lemezt, melyen megtalálható a Beatles Revolution című számának cimbalmos reggae-verziója is, egy koncertfelvétel zárja, amit az Asian Dub Foundationnel közösen rögzítettek.
*
Magyar Narancs: Mikor kezdtetek el dolgozni az új anyagon?
Prieger Zsolt: A munka már 2003 őszén elkezdődött, mert JC001 akkor járt itt Budapesten, s akkor töltött velünk pár napot Dunakeszin. A forgatókönyv tiszta volt, olyan emberekkel dolgoztunk előszeretettel, akiknek tiszteltük a korábbi megnyilvánulásait. Ez az első olyan lemezünk, amelyen az énekesek maguk írták a szövegeiket. Németh Gergővel mindent "kilogisztikáztunk", mi voltunk a "konstruktőrök", de például JC001 hozta a nagyon harcias, globalizációkritikus attitűdöt, Jeremy Thompson a sokkal lazább barbadosi-jamaicai kultúrát, Heidi Levo pedig a meditatív világot. ' Los Angelesben énekelte fel a részeit, Ghetto Priest meg Budapesten lépett fel velünk, s azt rögzítettük. Így alakulgatott a lemez. Énekesnőnk, Juli is írt dalt, s két alapemberünk, Ákos és Csonti is szerző a lemezen. De játszott az albumra a kiváló szájharmonikás, Ferenczy Gyuri és Lukács Miklós, a zseniális cimbalmos is.
MN: Ez a munkamódszer sokkal inkább a Dubcity Fanatikz projektetekre emlékeztet.
PZS: A We Strike sokszereplős darab, s ebből a szempontból "dubcitysebb", de abból is, hogy ez volt az első olyan alkalom, amikor tökéletesen kiteljesedhetett a kettősünk Gergővel. Most olyan Animát csinálhatunk, hogy semmiféle kompromisszumot nem kell kötnünk, sem a közönség, sem a kiadók felé. Egyfelé húzzuk a hajót mindannyian. Annak ellenére, hogy - hál' istennek - eléggé sokfélék vagyunk, és sokféle hatást olvasztunk össze, nagyon élvezzük egymás társaságát a zenekarban. Nem szerettük volna, ha az itthon oly divatos "építsük a saját mauzóleumunkat!" attitűdöt követjük. Egy zenekar csináljon sokfélét az évek során, sőt egy lemezen belül is! Az én előképem a Clash Sandinista! című tripla lemeze: tizennégy éves voltam 1980-ban, amikor megjelent, és olyan hatással volt rám, hogy "Jé, lehet számokat írni nem egy kaptafára, lehet mindenféle stílushoz játékosan, kísérletezőn, sőt politikusan nyúlni?". Igen, lehet. Sok emberrel dolgozni, az mindig nagyon nagy munka, de nagy kaland is. Ehhez meg külön jó, hogy a mai koncert-Anima sem egy monolit egység, amely eljátssza a koncerteken a régi idők "slágereit".
MN: Logisztikailag fárasztó lehet mozgatni és fenntartani egy ilyen zenekart.
PZS: Az utóbbi két év nemcsak lemezkészítéssel telt, hanem gyakorlatilag több koncert-Animát is összehoztunk, már ami a frontembereket illeti. Az egyik a Jeremy-féle, most a roma srácok, Báder Gyuri és Gáspár Ernő, Social Free Face Béla meg Csigó Tomi a Beat Disből. Ez is változni fog biztosan, és bízom benne, hogy ezek az emberek ciklikusan majd cserélgetik egymást. 'k sem unják meg, mi sem unjuk meg. Ezzel együtt az összes Anima-felállásban szereplők rendkívül hasznos tagjai voltak a zenekarnak. Zeneileg és emberileg is tanulságos volt ez a 13 év. Nem bántunk meg semmit sem. Tavaly kivásároltuk magunkat az EMI-től, s ma van egy olyan kis hatékony kiadónk, ahol különös módon zenerajongók dolgoznak. Felismerik az alternatív zeneterjesztés lehetőségeit, a dalokat mp3-ban is meg lehet vásárolni tőlük, s ezek jó dolgok. Az a vonaglás, amit a magyar lemezipar csinál, bármekkora "Együtt a zenéért"-akciókat meg Fonogram-díjátadókat is szerveznek, nem takarja el azt az alapvető problémát, hogy az egész, ahogy van, halálra van ítélve. Sokan még mindig úgy gondolkodnak, mintha a kazettás magnó korában élnénk. A zeneiparnak már nincs túl sok köze a zenéhez. Ennek fényében nagyon jó, ha az ember mindig civil maradhat a magyar könnyűzenében.
MN: Díjat kaptál tavaly augusztus 20-án. Nem vetted át.
PZS: Igen, nem vettem át. A díjat nem én kértem, a díjat odaítélték. Én Joe Strummeren meg a korai Dylanen nőttem fel, szóval egy zenei előadó alapból legyen mindig ellenzéki, ne jópofizzon politikusoknak. Mert nagyon sok minden van, ami bennünket zavar. Az, amikor a Megasztár nevű karaokeműsor tényezővé válik, és értelmiségiek, művészek, politikusok állnak teljes mellszélességgel egy ilyen "ügy" mellé, vagy a kulturális minisztérium a Fonogram díjátadóján a lakodalmas kategóriáját támogatja, nos, ez botrányos. És ez az, ahol nem nagyon látok különbséget a jobboldali és a baloldali kormányzat megnyilvánulásai között. Mint zenekar, nem a pártok mentén való gondolkodásban hiszünk, soha nem mentünk el egyetlen pártrendezvényre sem, pedig hívtak bennünket eleget. A lemezen szerepel Noam Chomsky is, a neves nyelvész és USA-, illetve globalizációkritikus. Az ő alapvetése az, ami meghatározza a We Strike mondandóját is. Arról beszél a Get Upban, hogy egy olyan korban élünk, ahol túl két totális rendszeren egy új totalitárius szituációba érkeztünk el, amelyben ugyanúgy az ember szabadsága ellen törnek, csak nem erőszakos, brutális eszközökkel, mint a nácik és a kommunisták, hanem kedvesen és mosolyogva, propagandával és médiával. És hát persze mi is mindennap látjuk, amikor értelmiségi "megmondók" adják a nevüket pártos ügyekhez vagy a kereskedelmi tévék mosópor jellegű műsoraihoz. 'k sem hiszik el magukban, hogy jót tesznek.
MN: Ha egy szlogen ráragad az emberre, azt nem nagyon tudja magáról levakarni. Még akkor sem, ha teljesen az ellenkezőjét csinálja. Így van ez a "politikus zenekarral" is.
PZS: Persze. Valamelyik nap egy magyar zenekar énekesével, kedves barátommal találkoztam egy klubban, és erősen pityókásan a szememre vetette, miközben ölelgetett, hogy mi ez a politizálás, Zsoltikám? Ez nem politizálás, mondtam neki, hanem egy lemez, amely nem szerelmes dalokat tartalmaz, nem megzenésített költeményeket, hanem társadalmilag elkötelezett attitűdöt fogalmaz meg. Csináltunk már szerelmes lemezt is, most ez van. Baloldaliak vagyunk, a szabadságban hiszünk, s ezt komolyan gondoljuk. Az Anima tagjai olvasó emberek, egymás kezébe adjuk a könyveket, elmegyünk ingyen játszani a TASZ-bulikra, évek óta segítjük megszervezni a Kendermagosok demonstrációit, a háborúellenes tüntetéseket, s ezeken a helyeken örömmel játszunk. De persze a We Strike tele van poénnal, humorral és játékkal. Mert a popzene mindig hamis, ha az alkotói túlságosan komolyan veszik magukat. De azért továbbra is van véleményünk.
Lemezbemutató koncert február 24-én az A38 hajón
