Nem az az izgalmas Scorsese filmjében, ami a vásznon látszik: két felkapott és lefogyasztott sztár jezsuita szerzetesnek öltözve merül el a method acting és a 17. századi Japán mélységeiben. Az ifjú misszionáriusok mentorukat keresik és a tiltott vallás híveit gyámolítják a távoli országban a helyi elöljárók határozott rosszallása közepette: a kereszténységre nem vevő rendszer a kínzások széles tárházát beveti, csak hogy eltérítse szándékaiktól és Jézustól a betolakodókat. A két jezsuita testi-lelki megpróbáltatásait meséli el a film olyan ráérősen, hogy ha nem vigyázunk, a lassúság, mely hol valós, dramaturgiai célt szolgál, hol csak magát a lassúságot, szóval, Scorsese öreges tempója plusz a komor téma ellenére is szemrevaló képek könnyen transzba ejthetik a nézőt. A Némaság a magunkba mélyedés filmje, kétszer 30 perc erejéig bátran lehunyhatjuk a szemünket, ellazulhatunk, és bensőnkbe merülve elmerenghetünk azon, mi mindenen kellett keresztülmennie Scorsesenek, míg megvalósíthatta 26 éven át dédelgetett tervét. Megjelenhet előttünk a Little Italy ifjú ministránsa, a papi hivatást fontolgató kis Marty, vagy a Krisztus utolsó megkísértéséért megkövezett rendező, vagy az élő klasszikus, akitől Hollywood sajnálja a pénzt, hogy filmre vigye Endo Suszaku Némaság c. regényét. Ha pedig visszatérünk a tudat kijózanító fényéhez, a túlhordott szerelemprojektek természetéről is elgondolkodhatunk. A Némaság a gondolat szabadságát adja meg nézőinek, de a végén érdemes ismét a vásznat figyelni; Scorsese frappáns befejezést szánt kontemplatív eposzának.
Forgalmazza a Freeman Film