"Népbutítás, kultúrmarxisták, anarchista lázongók" – ráhúzta Vajnára, Nemes Jelesre és a filmalapra a vizes lepedőt a fideszes hírportál

  • narancs.hu
  • 2018. november 20.

Film

A PestiSrácok cikke szerint mind át vagyunk verve, díjnyertes filmjeink után valójában szégyenkeznünk kellene.

Nekiment a kormányközeli hírportál, a PestiSrácok a Magyar Nemzeti Filmalapnak. Írásukban jobboldali filmeseket megszólaltatva nem kevesebbet állítanak, mint hogy a "magyar szellemiségű" alkotások akadályozva vannak, a támogatott alkotók nem értenek a szakmájukhoz, a díjazott filmjeink valójában a szégyeneink, mi több, posztkommunisták irányítják az egész rendszert, az adófizetők pedig nem veszik észre, hogy profi népbutítás zajlik.

Szemléztük a PestiSrácok személyeket érintő állításait:

  • Nemes Jeles László, Oscar-díjas rendező Második filmje, a Napszállta, bármiféle alap nélkül lázongókat vizionál a boldog békeidők virágzó Budapestjére, amelyet egyébként hatalmaskodás és önkényeskedés miatt nyomasztó közegként ábrázol. A film legvégén, az első világháború szörnyűségének bemutatásánál pedig még (Trianon százéves évfordulójára) egy bűntudatkeltő szembenézés is jut a magyar nézőknek, amely egyben önigazolás Nemes-Jeles francia (értik: francia!) forgatókönyvírójának. Továbbá a Saul fia utalásszerűen leárulózza a zsidó származású Sault, azaz Pál apostolt, a korai kereszténység legnagyobb hatású hittérítőjét.
  • Andy Vajna filmügyi kormánybiztos Hiába kért Poór István filmrendező tőle négymillió forintot Wass Albert regényének, A funtinelli boszorkány megfilmesítésére, ő azt lesöpörte, mondván: "Wass Albertre nem ad pénzt."
  • Hegedűs Bálint, forgatókönyvíró Azt állította, hogy Hollywoodban – ahol egyébként Poór forgatókönyvét állítólag díjazták – nem értenek a szakmához, továbbá azt is mondta, hogy A funtinelli boszorkány filmes adaptációjának olyan rossz a forgatókönyve, hogy nem lehet rajta javítani.
  • Szász János, rendező Kommunista rendszerbe jól beágyazott családból származik, aki magyargyűlöletből levizsgázott.
  • Havas Ágnes, Magyar Nemzeti Filmalap vezérigazgatója A szovjet televízió magyar munkatársa volt, majd a "balliberális" tévés körök embere.
  • Kovács András Bálint, a Magyar Nemzeti Filmalap Zrt. döntőbizottságának tagja Apja révén Aczél György mellett tanulta ki a kommunista filmcenzúra módszertanait

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.