"Barbarellát viszont megcsinálom" - Nicolas Winding Refn filmrendező

Film

A Drive-ért Cannes-ban mennybe menesztették, következő filmjéért ugyanitt kifütyülték. A Csak Isten bocsáthat meg most megy a pesti mozikban - a dán rendezővel telefonon diskuráltunk.

Magyar Narancs: Ha a jó ízlés a kreativitás ellensége, mint nyilatkozott, akkor a Csak Isten bocsáthat meg maga lenne a rossz ízlés diadala?

Nicolas Winding Refn: A jó ízlés alatt az olyan filmeket értettem, amelyek mindenkinek meg akarnak felelni. Az én filmem nem ilyen.

MN: Mondana egy konkrét példát az ön által lenézett jó ízlésű filmre?

NWR: Jobbat tesz az interjúnak, ha bizonyos dolgok homályban maradnak.

MN: A legtöbb, korosztályába tartozó filmrendező kijárta a Dán Filmakadémiát; ön nem. Ott is a jó ízlés az irányadó?

NWR: Sokkal prózaibb oka volt. Minek iskolába járni, amikor filmet is lehet készíteni, és nekem megadatott, hogy viszonylag korán elkészíthessem az első filmemet. A Pusher minden iskolánál jobb volt, még a híres dánnál is. Szerencsém volt, nem kellett a tanulással időt vesztegetnem.

false

MN: Nem nézték ki a diplomások, mondván, mit keres közöttük ez a tanulatlan alak?

NWR: Az élet túl rövid, hogy azon töprengjek, mi a státuszom a filmesek közt.

MN: Felteszem, a filmkészítéssel töltött időt nem tekinti elfecséreltnek.

NWR: Nem, mert a filmjeimen keresztül a fétiseimnek élhetek. Azzal foglalkozhatok, ami felizgat, félelmet okoz, nyugtalanít.

MN: A Csak Isten bocsáthat meg esetében mi indította be a fantáziáját?

NWR: Egy ökölbe szorított kezet láttam magam előtt. Az ököl a bunyós filmek legalapvetőbb testrésze. Egyszersmind farokpótlék is. A szex és az erőszak találkozása - hát nem gyönyörű? Az ökölbe szorított kéz a szex és a férfias erőszak szimbóluma, míg a nyitott tenyér az alárendeltségé. Erről akartam filmet csinálni: hogy miként alakul át a szex és erőszak alárendeltséggé. Ez Ryan Gosling figurájának a keresztje. Ez meg az anyja, akitől nem tud szabadulni.

MN: A Csak isten bocsáthat meg elég szűkszavú film, de Kristin Scott Thomas szájából csak úgy ömlenek a verbális kegyetlenségek. Ritka az olyan anya, még filmes viszonylatban is, aki a fiai péniszméreteinek összehasonlításával alázza meg legkisebb gyermekét.

NWR: Olyan, mint valami kártékony rovar, aki felfalja a gyermekeit. Jó móka volt Kristin Scott Thomasszal kidolgozni ezt a gyerekfaló szörnyanyát.

MN: Nagy divatja van a skandináv krimiknek, még Scorsese is eljátszott a gondolattal, hogy filmre vigye Nesbs Hóemberét. Önt nem kapta el a hév?

NWR: A Pusher-trilógia volt az én hozzájárulásom ehhez a műfajhoz. Ezek a filmek másról sem szóltak, mint a realitás hajszolásáról. Hajszolod, hajszolod, s a végén rájössz, hogy ez egy eleve vesztes csata. Amikor rájöttem erre, fogtam magam, és a másik véglet felé mozdultam el. A Bronson, a Valhalla Rising, a Drive és most a Csak Isten bocsáthat meg már egy másik, egy elemelt valóságról szól. Más most nem érdekel.

MN: Mads Mikkelsen, a Pusher-trilógia második részének főszereplője mondta, hogy a sorozat nyitánya olyannyira megihlette Lars von Triert, hogy hazament, és menten meghirdette a Dogma-mozgalmat. Az önök közti odamondogatós-rivalizálós viszonyban ez komoly jó pontot jelenthetett önnek.

NWR: Minden tiszteletem Larsé, olyan kreatív energiákkal van megáldva, mint csak kevesen. Apám gyakran dolgozik vele. ' vágja a filmjeit.

MN: Semmi ellenérzés?

NWR: Ha valamelyik filmje túl jól sikerül, az azért rosszulesik.

MN: Pontosítana?

NWR: Emlékezzen, mit mondtam az elején! Jobb, ha bizonyos dolgok homályban maradnak.

MN: Egy dolgot viszont tisztáznia kell: azt mondta egyszer, hogy Fritz Lang lányával él. Ez szép és filmtörténetileg nagyszerű dolog, de Fritz Langnak nem volt lánya.

NWR: A feleségem anyjának viszonya volt Fritz Langgal. Nem sokkal Lang halála előtt. Hát így. Nemrég el is vettem Fritz Lang lányát. Szerintem ez elég menő.

MN: Az is nyilván az lesz, ha megcsinálja a Barbarella beígért remake-jét...

NWR: A Logan futása is tervben volt, de arról letettem, a Barbarellát viszont megcsinálom. Akárki is játssza, tűsarkúba öltöztetem. Nem a Roger Vadim-féle filmet csinálom újra, az eredeti képregényt filmesítem meg.

MN: Nemrég majdnem sikerült Harrison Fordot megnyernie egy thrillerhez. Végül miért nem állt kötélnek?

NWR: Mert nem akart a végén meghalni. Egy fokozatosan megvakuló ügynököt játszott volna. Mindannyian nagyon lelkesek voltunk, mígnem Ford azzal jött, hogy mi lenne, ha mégsem halna meg a film végén. Képzeljen el egy olyan filmet, ami másról sem szól, mint a halálról, és a főszereplő mégsem hal meg.

MN: Nem volt rá mód, hogy életben tartsa Fordot?

NWR: Nem, mert akkor szar filmet csináltam volna. Az élet túl rövid az olyan filmekhez, amikben Harrison Ford nem akar meghalni.

MN: Mostanában milyen filmek fértek bele az életébe?

NWR: Paul Schrader filmje, a The Canyons remek volt. Jó kis melodráma, háttérben Los Angelesszel. Imádom a melodrámát. Annyira bírom, hogy tegnap elmentem, és megvásároltam bakeliten a Látszatélet című Douglas Sirk-film zenéjét. Bolondulok azért a filmért. Nem lenne rossz valami hasonlót csinálni. A melodráma megosztó műfaj, de hát minden műfaj az, ami, ha elnagyoltan is, de az életről szól.

MN: És mit vár még az élettől?

NWR: A Breaking Bad befejező részét.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.