tévésmaci

Malacpréda

  • tévésmaci
  • 2013.08.25 14:07

Film

Amikor Sztupa és Troché megálltak szemben a gyerekekkel, meghűlt a vér az ereikben. A gyerekek rengetegen voltak, álltak dermedten a lejtős, gyilkosan meredek utca tetején, nem túlságosan rendezett sorokban, ároktól árokig, de még a kétoldali árkokban is néhányan, elfoglalva az utca teljes szélességét.

Sztupa és Troché a lejtő legaljáról néztek felfelé, s egyáltalán nem érezték biztatónak, amit láttak. A gyerekek egyforma vagy egymáshoz különösen hasonló, lentről meglehetősen koszlottnak tűnő ruhát viseltek, és vártak. Volt, aki sírt közülük, de a többi, a többség csak nézett hidegen; a sírás sem hallatszott messzire, szinte semeddig sem, inkább a csend vitte ott a szót. Járókelők már rég nem jártak arra, csak Sztupa és Troché álltak szemben a gyerekekkel; ők az utca aljában, azok a tetején, felettük már csak a sötétlő égbolt, oldalt meg a házak néztek ostobán, hogy mi van itt. A csalóka mozdulatlanság sem nyugtatta meg Sztupát és Trochét, tudták, hogy tenniük kell valamit, nem is tétováztak. Megfordították az utcát. De teljesen, ahogy mondani szokták, száznyolcvan fokban. Ám hiába. Most ők álltak fenn a lejtő tetején, s lent az álltukban is türelmetlenek, a robbanásra azonnal késznek mutatkozó aprónép, szürke ingecskékben, lyukas tornacipőkben, cájgnadrágban - a mélységtől, a lenézéstől semmivel nem kevésbé félelmetesen, fenyegetőbben. Pedig odalent is sírtak közülük néhányan. Az út megfordítása tehát nem jött be, gondolta Sztupa, s tovább morfondírozott, hogy mit tehetnének még, elkerülni az elkerülhetetlent. Troché azonban felhagyott a gondolkodással, az arcán hirtelen megrándult egy izom, mint valami torz kacsintási kísérlet, jöjjön, aminek jönnie kell. De még nem jött, csak a feszültség nőtt, nem lehetett tudni, hogy mire várnak odalent: vannak-e vezetőik, akik adnak majd valamiféle jelet esetleg? Álltak, mint a cövek, de úgy tűnt, mintha toporzékolnának, mintha valaki verne mögöttük egy istentelenül nagy és hangos dobot. Valójában csend volt, Troché oldalra nézett, Sztupa sem bírja már sokáig cérnával, jöjjön már, aminek jönnie kell! Kezdjük már, a cudar istenit! S menjen, akinek el kell mennie, mint nekünk tévézni.

Pénteken (26-án) este fél tíz után a Cinemax adja a Twin Peaks tök béndzsa moziepizódját Tűz, jöjj velem! címmel, asszem' ebben ment egy öregemberben végződő élére vasalt nadrágszár egy fél óráig az elején. Az ilyeneknek meglehetős rajongótáboruk van, úgyhogy nem is szidnám nagyon, bár szerintem hót ciki volt. Dettó a veteránok nagy találkozója közel másfél órával később a Film Cafén: az Atlantic City, a nagy Louis Malle rendezte, és emlékeim szerint Burt Lancaster meg Kirk Douglas adják benne a nyuggerállományú sipistákat. Szerepel benne a gengszterkorzó is, magyarul, ha Friscóban játszódna, csengetne a villamos. Akinek van pénze, fizessen be az HBO-ra, mert háromnegyed tizenegytől Dominic Purcell és Walton Goggins zúzzák ott a Szalmakutyákban.

Szombaton az ifjú Catherine Deneuve szédít az 1964-es Cherbourgi esernyőkben kilenc után a Dunán, de én már több mint egy órája elutaztam az MGM-ről: Irány Svédország (na, hallod, holnap Eb-döntő!).

Vasárnap Oldás és kötés: Latinovits keresi a gyökereit szintén kilenc után a Dunán. A gyökér meg Ajtay Andor tán, de nem esküszöm meg rá. Az MGM-en Mária szerelmei tíz után, rendezte a nagy Koncsalovszkij, aki valójában a kis Mihalkov.

Hétfőn a Róma a betevő Fellini a Film Mánián, de lesz a világ legnagyobb bukása, A mennyország kapuja is az MGM szokott westernnapján, amiben már a legelején hidegre tesznek egy Kovácsot, bár tót az istenadta.

Kedden nem, nem.

Szerdán a dán Tetovált lány a ViaSat3-on fél tíz előtt, az első rész.

Csütörtökön a hideg észak után jön a forró dél, Lángoló Mississippi este tíz után az MGM-en, régi barátunk, a dél nagy énekese, Alan Parker megzenésítésében, Willem Dafoe és Gene Hackman felléptével. Apropó: Hackman, hullanak a Get Shorty szereplői: Gandolfini, Farina, mondhatom, nem helyes ez így. Bírtuk nagyon őket. A tévét meg nem annyira.

Neked ajánljuk

Ne zavarjanak, lázadok

  • SzSz

A címbeli Frank a másfél órás játékidő alatt háromszor lép színpadra, valójában énekelni azonban csak egyszer halljuk – már ez is jelzi, hogy ez nem egy szennyhullámot tematizáló punkmozi.

Halál a tengeralattjárón

  • Bacsadi Zsófia

Tobias Lindholm rendhagyó krimije minden, ami az épp aranykorát élő true crime és skandináv noir nem. A nézők nem bírják megunni a gyilkosok tragikus gyerekkorát, aberrált szexuális szokásait és sötét karizmáját, a dilettáns pszichologizálást és persze a véres részleteket.

Kérem a következőt!

  • Nagy István

Ha valaki a ’w’, a ’h’ és az ’o’ betűket látja közvetlenül egymás mellé írva, az mostanság valószínűleg sokkal hamarabb asszociál az Egészségügyi Világszervezetre (WHO), mint a hatvanas–hetvenes évek egyik legjelentősebb zenekarára, a mai napig is létező The Who-ra. Monolitikus lemezük, a Who’s Next nemrég volt 50 éves, ami jó indok egy kis visszatekintésre. A Who mifelénk soha nem lett igazán kultikus együttes, ezért nem csak az album, a zenekar történetét is érdemes feleleveníteni.

Titkok, tengelicék

  • Dékei Kriszta

A Pannonhalmi Főapátság kiállítása nem pusztán egy kortárs kiállítás, hiszen olyan dolgokra/tárgyakra és a bencés közösség által használt terekre is rápillanthatunk, amelyekre eddig a kívülállóknak nem volt lehetőségük.

Kaptafa

  • Kiss Annamária

Nem könnyű feladat egy lakásfelújítás: épp egy fél vagy negyedkész házban járunk, ahol még minden munkaterület. Jól indul az előadás: a házigazda Alice (Ónodi Eszter) és barátnője, Magrete (Pelsőczy Réka) közös belépője az utóbbi idők egyik legsikerültebbje.

Pillanatnyi hatás

  • Rádai Andrea

A legtöbbször annyi történik, hogy egy vagy több ember áthalad valamilyen módon, valamilyen jelmezben a színpadon. Peter Brooktól tudjuk, hogy ez már elég a színházhoz, de most sokat hörögnek és táncolnak is a színészek a 33 álomban, néha meg fojtogatják és kibelezik egymást. Minden Bodó Viktor-produkcióban vannak agyeldobós jelenetek, de a rendező most mintha kifejezetten az úgynevezett „cool fun” esztétikának szentelte volna az egész előadást, ami tényleg elejétől a végéig téboly, agyrém, lázálom és káosz, és akkor még finom voltam.

Síkság

Magas labda, ha egy műsor, pláne egy podcast vagy YouTube-csatorna a világ idegesítő dolgaira reflektál. Nagyon hamar kiderül ugyanis, hogy minden idegesítő. És maga a műsor is villámgyorsan idegesítővé válik. A Márkó és Barna Síkideg az „új Index” legnépszerűbb, immár a harmadik évadot taposó audiovizuális produkciója a havi podcast-sikerlistákon általában a csúcs közelében tanyázik.

Egy banánköztársaság bukása

  • Ács Pál

Banánköztársaság – ezt a szót jobbára csak átvitt értelemben használjuk az eltorzult gazdasági-társadalmi berendezkedésű, nagyhatalmi érdekek hálójában vergődő országocskákra, alig gondolva azokra a kicsiny közép-amerikai államokra, amelyek tényleg szinte kizárólag a banánexportjukból tartják fenn magukat.

Ölniük kell

A szakértők szerint majdnem minden megyében tartanak illegális kutyaviadalokat, hiába lehet az ilyen szadista cselekményért akár három év börtönbüntetést is kiszabni. A bűnözők egy lépéssel a hatóságok előtt járnak.

Melyik út megyen itt Budára?

  • A szerk.

A magyar film újra régi fényében ragyog! Sőt, jobb mint valaha, veri a világot. Csak az nem teljesen eldöntött még, hogy ez a Vajna-korszak elmúltának köszönhető, vagy annak az egyelőre ismeretlen zseninek, aki leforgatta a Borkorcsolyát, ezt a gyönyörű, a magyar valóságot teljes mélységben és oly híven ábrázoló, mégis vidám és legyőzhetetlenül optimista, ráadásul alig 22 másodperces remekművet.

Készpénz és ígéret

  • A szerk.

„Ellenzéket is váltottunk. Leváltottuk a szocialista párton belül azokat, akik nem akartak változást, akik féltek az elszámoltatástól. Leváltottuk azokat, akik bizonytalankodtak, leváltottuk azokat, akik bármilyen szélsőséges magatartást hirdettek, akik üzleteltek a hatalommal, akiket meg lehetett venni, akiket meg lehetett zsarolni, meg lehetett fenyegetni” – mondta Márki-Zay Péter vasárnap esti győzelmi beszédében a budapesti Anker közben a lelkes publikum előtt.