Film

Non plüss ultra

Seth MacFarlane: Ted

  • - köves -
  • 2012. szeptember 11.

Film

Ha okosba' nyomjuk, ki kell jelentenünk, hogy a Ted nincs rajta minden idők legjobb filmjeinek listáján, sem az első tízben, sem a futottak még 990-ben. Ozu, Hitchcock, Renoir, Tarr királysága nincs veszélyben, és Malick is fellélegezhet; Mark Wahlberg és játékmackójának barátsága a filmtörténet jelen állása szerint egyelőre csak a Beszélő Plüssállatok Filmen Mark Wahlberggel listát uralja, azt viszont megfellebbezhetetlenül.

Ha okosba' nyomjuk, azt is ki kell jelentenünk; a részek és egészek közti viszonyulás terén a Ted bizony rosszul teljesít; a filmbeli poénok összege sajnálatos módon elmarad a kívánatos műegésztől. Másképpen: minden plüssbe mártott test a súlyából annyit veszt, amennyi az általa kiszorított dramaturgiai kohézió súlya. De! Maga Ted, e mocskos szájú, porba fingó, kurvázó-füvező és Mark Wahlberggel barátkozó plüssmaci lenne az első, aki a műegész szó hallatán a kritikusra vetné üres gombszemét, és valami marón szellemeset találna mondani. Már ha sűrű züllési teendői megengednék a reflexiót. De nem engedik, mert Tednek - E.T., Micimackó, Pom pom és a mindenkori tévémacik kitagadott, élvhajhász mostohatestvérének - a róla elnevezett vígjáték majd minden gegjénél jelenése van. Wahlbergnek is, de a belőle kilógó cédulából (árcédula lehet, súlyos milliók vannak ráírva) senki sem csinál viccet.

 


 

Ted nemcsak a maci-ember barátságokról szóló filmek, de a vígjátékok kategóriájának is szép példánya, kedvesen otromba próbálkozás, igaz, itt-ott érződik a filmen egy kis filmszerűség, és ez némileg ront az összképen. Egy fölösleges dramaturgiai műszál is maradt a történetben, mintha az alkotók nem a végleges, hanem az eggyel korábban mentett forgatókönyvfile-ból dolgoztak volna. Bármilyen komolyabb fejlődési ív csak félrevitte volna ezt a kreatívan félrevitt, derűsen jelentéktelen történetet, melyből az égvilágon semmi nem következik, hacsak az nem, hogy valakinek egyszer meg kellett csinálnia a Casablanca zárójelenetének, az ember-ember barátság e legszebb filmes lenyomatának plüssmacis-wahlberges változatát. Ezt a valakit történetesen Seth MacFarlane-nek hívják, és eddig közel 200 részt nyomott le egy Family Guy című, ultraplüsshumorú rajzfilmsorozatból.

Az UIP-Duna Film bemutatója


Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.