Film

Non plüss ultra

Seth MacFarlane: Ted

  • - köves -
  • 2012. szeptember 11.

Film

Ha okosba' nyomjuk, ki kell jelentenünk, hogy a Ted nincs rajta minden idők legjobb filmjeinek listáján, sem az első tízben, sem a futottak még 990-ben. Ozu, Hitchcock, Renoir, Tarr királysága nincs veszélyben, és Malick is fellélegezhet; Mark Wahlberg és játékmackójának barátsága a filmtörténet jelen állása szerint egyelőre csak a Beszélő Plüssállatok Filmen Mark Wahlberggel listát uralja, azt viszont megfellebbezhetetlenül.

Ha okosba' nyomjuk, azt is ki kell jelentenünk; a részek és egészek közti viszonyulás terén a Ted bizony rosszul teljesít; a filmbeli poénok összege sajnálatos módon elmarad a kívánatos műegésztől. Másképpen: minden plüssbe mártott test a súlyából annyit veszt, amennyi az általa kiszorított dramaturgiai kohézió súlya. De! Maga Ted, e mocskos szájú, porba fingó, kurvázó-füvező és Mark Wahlberggel barátkozó plüssmaci lenne az első, aki a műegész szó hallatán a kritikusra vetné üres gombszemét, és valami marón szellemeset találna mondani. Már ha sűrű züllési teendői megengednék a reflexiót. De nem engedik, mert Tednek - E.T., Micimackó, Pom pom és a mindenkori tévémacik kitagadott, élvhajhász mostohatestvérének - a róla elnevezett vígjáték majd minden gegjénél jelenése van. Wahlbergnek is, de a belőle kilógó cédulából (árcédula lehet, súlyos milliók vannak ráírva) senki sem csinál viccet.

 


 

Ted nemcsak a maci-ember barátságokról szóló filmek, de a vígjátékok kategóriájának is szép példánya, kedvesen otromba próbálkozás, igaz, itt-ott érződik a filmen egy kis filmszerűség, és ez némileg ront az összképen. Egy fölösleges dramaturgiai műszál is maradt a történetben, mintha az alkotók nem a végleges, hanem az eggyel korábban mentett forgatókönyvfile-ból dolgoztak volna. Bármilyen komolyabb fejlődési ív csak félrevitte volna ezt a kreatívan félrevitt, derűsen jelentéktelen történetet, melyből az égvilágon semmi nem következik, hacsak az nem, hogy valakinek egyszer meg kellett csinálnia a Casablanca zárójelenetének, az ember-ember barátság e legszebb filmes lenyomatának plüssmacis-wahlberges változatát. Ezt a valakit történetesen Seth MacFarlane-nek hívják, és eddig közel 200 részt nyomott le egy Family Guy című, ultraplüsshumorú rajzfilmsorozatból.

Az UIP-Duna Film bemutatója


Figyelmébe ajánljuk

A bűn nyomora és a nyomor bűne Vadkeleten

Hogy milyen nyomor vezethet el a bűnhöz, amelyben csak némi élelmet vagy egy fél minimálbért sikerül zsákmányolni? Kik az áldozatok és miért hallgatnak? A leszakadó kistérségek sajnos kiváló terepet jelentenek, hogy egy pillantást vessünk a kétségbeejtő helyzetre.

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.