Film

Non plüss ultra

Seth MacFarlane: Ted

  • - köves -
  • 2012. szeptember 11.

Film

Ha okosba' nyomjuk, ki kell jelentenünk, hogy a Ted nincs rajta minden idők legjobb filmjeinek listáján, sem az első tízben, sem a futottak még 990-ben. Ozu, Hitchcock, Renoir, Tarr királysága nincs veszélyben, és Malick is fellélegezhet; Mark Wahlberg és játékmackójának barátsága a filmtörténet jelen állása szerint egyelőre csak a Beszélő Plüssállatok Filmen Mark Wahlberggel listát uralja, azt viszont megfellebbezhetetlenül.

Ha okosba' nyomjuk, azt is ki kell jelentenünk; a részek és egészek közti viszonyulás terén a Ted bizony rosszul teljesít; a filmbeli poénok összege sajnálatos módon elmarad a kívánatos műegésztől. Másképpen: minden plüssbe mártott test a súlyából annyit veszt, amennyi az általa kiszorított dramaturgiai kohézió súlya. De! Maga Ted, e mocskos szájú, porba fingó, kurvázó-füvező és Mark Wahlberggel barátkozó plüssmaci lenne az első, aki a műegész szó hallatán a kritikusra vetné üres gombszemét, és valami marón szellemeset találna mondani. Már ha sűrű züllési teendői megengednék a reflexiót. De nem engedik, mert Tednek - E.T., Micimackó, Pom pom és a mindenkori tévémacik kitagadott, élvhajhász mostohatestvérének - a róla elnevezett vígjáték majd minden gegjénél jelenése van. Wahlbergnek is, de a belőle kilógó cédulából (árcédula lehet, súlyos milliók vannak ráírva) senki sem csinál viccet.

 


 

Ted nemcsak a maci-ember barátságokról szóló filmek, de a vígjátékok kategóriájának is szép példánya, kedvesen otromba próbálkozás, igaz, itt-ott érződik a filmen egy kis filmszerűség, és ez némileg ront az összképen. Egy fölösleges dramaturgiai műszál is maradt a történetben, mintha az alkotók nem a végleges, hanem az eggyel korábban mentett forgatókönyvfile-ból dolgoztak volna. Bármilyen komolyabb fejlődési ív csak félrevitte volna ezt a kreatívan félrevitt, derűsen jelentéktelen történetet, melyből az égvilágon semmi nem következik, hacsak az nem, hogy valakinek egyszer meg kellett csinálnia a Casablanca zárójelenetének, az ember-ember barátság e legszebb filmes lenyomatának plüssmacis-wahlberges változatát. Ezt a valakit történetesen Seth MacFarlane-nek hívják, és eddig közel 200 részt nyomott le egy Family Guy című, ultraplüsshumorú rajzfilmsorozatból.

Az UIP-Duna Film bemutatója


Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.