"Olyan folyékony" - Isabelle Huppert színésznő

  • Szentgyörgyi Rita
  • 2013.04.23 11:49

Film

Most hatvanéves, és mint mindenki, ő is magyar: egy francia angoltanárnő és egy Eperjesről kivándorolt széfgyártó lánya. A merész szerepek specialistája, s egy ideje Michael Haneke múzsája. Nálunk most a Haneke, a rendező c. dokumentumfilmben látható. Berlinben beszéltünk vele.


Magyar Narancs: Diderot Az apáca című művének friss filmváltozatában szerelmes rendfőnöknőt ad, de Hal Hartleynál is játszott már ex-apácát, aki pornóregényeket ír...

Isabelle Huppert: Színpadon is voltam apáca, Peter Zadeknél a Szeget szeggel Izabelláját játszottam. Pedig nem akarok sem a nevetségesség, sem a botránykeltés csapdájába esni.

MN: Önre jellemző bármiféle érzelmi megszállottság?

IH: Az érzelmek következményeivel való szembesülést senkinek nem lehet megúsznia.

MN: A Fülöp-szigetektől Koreán át Sydneyig forgat, színpadon játszik. Fontos a világ meghódítása?

IH: Tágítom a korlátaimat. Mindig is szerettem kilépni a kis személyes, francia, párizsi "kuckómból". Nem annyira kalandvágyból vagy emberszeretetből, mint inkább egoizmusból. Az utazás megsokszorozza a lehetőségeket. A mozi védelmező, a színház még inkább az. Akárcsak egy ház, aminek a belsejében el lehet rejtőzni, gyermeki módja ez az utazásnak, elmenni a legmesszebbre.

MN: Mi a véleménye a lánya, Lolita Chammah pályaválasztásáról?

IH: Lola már tíz éve dolgozik filmekben, színházban. Tizenöt évesen kezdte, egyik barátunk felkérésére. Mit mondhattam volna? Egy színész élete egyszerre eksztatikus és szorongató. Sok kitartás kell hozzá és lelkierő.

MN: Szinte soha nem beszél a gyerekeiről, a férjéről.

IH: A magánélet nem szerep. Az anyaság sem az. Nem viccelem el. Mint minden nőnek, akinek hivatása van, nekem is komoly dilemma, hogy a mindennapi élet pillanatai fontosabbak, vagy a szakmai pillanatok. A mozi olyan, mint a fekete nap, titokzatos, igéző. Nem tudok szabadulni attól az örök dilemmától, hogy érdemes-e, lehet-e egyáltalán munka nélkül élni vagy élet nélkül dolgozni. Hiába vagyok kivételezett helyzetben, mindig vannak pillanatok, amikor úgy érzem, szétszakadok, s bűntudatom van.

MN: A Copacabanában anya-lánya párost hoztak Lolitával. Amúgy ritkán látni vígjátékokban. Mi ennek az oka?

IH: Chabrolon és Ozonon kívül nem nézik ki belőlem a rendezők, hogy van humorom. Azt hittem, a 8 nő után özönlenek majd hozzám a komikus szerepek. Nem így történt. Talán nem is írnak jó vígjátékokat.

MN: Mi igaz abból, hogy a forgatási szünetekben kötöget?

IH: Csak ha unatkozom.

MN: Újra ezt a hivatást választaná?

IH: Nem választottam, egyszerűen jött, adódott. Persze ez mégis bonyolultabb ennél valamivel. Olyan, mint valami elhívás, belső késztetés. Létállapotnak nevezném, teljes elkötelezettségnek. Hamar rájöttem, hogy a színészet az, amiben egyesíteni tudom a képességeimet és a hiányosságaimat. A színészet azt is jelenti, hogy az ember semmit sem részesít előnyben, és semmit sem hanyagol el magából. A gyengeséget erővé, a szemérmességet magabiztossággá tudod tenni, és ez mérhetetlen szabadság.

MN: A filmvásznon határozottságot, gyakran kérlelhetetlenséget mutat, amihez irigylésre méltóan időtlen külső társul.

IH: Nem érzem a határokat a különböző életszakaszok között. Minden olyan folyékony, áttűnő.

MN: A szakmai kihívások tartják kondícióban?

IH: Furcsállom, amikor a kollégáim a munkánk könnyedségéről, valamiféle felelősségmentességről beszélnek, holott állandóan döntéseket kell hozni, ami gyakorlatiasságot követel. Mindamellett érzelmileg gyerekkorban élünk. Kell az egészhez némi naivitás is.

MN: Szeret kellemetlen, nehezen szerethető figurákat alakítani?

IH: Nézze, egy színésznőnek kettős élete van: vagy egy fantáziaképet testesít meg, amit magáról gondol, vagy pedig önmaga reálisabb részét. Én inkább a magamról alkotott fantáziakép felé hajlok, amelyik álmaimban, rémálmaimban megjelenik. Felszabadító érzés a saját árnyaimat megeleveníteni. Nem akarok mindenáron tetszeni.

MN: Főszerepekhez szokott, de elvállalt egy epizódszerepet Michael Haneke Szerelem című filmjében. Önnek is annyira tetszett, mint a közönségnek?

IH: Előttem van az utolsó jelenet. Ahogy áthaladok a kihalt szobákon, végül leülök, de nem maradok. Mindaz, amit az ember ilyenkor érez, az üresség, a magány, a valaha volt élet, a szüleié, ami már nincs. Az élet törékenysége, árnyéka. Minden benne van.

MN: Milyen iskola volt Chabrol s a vele forgatott hét film?

IH: Kezdetben amolyan stréber diák komplexussal mindent jól akartam csinálni az első csapóra.

MN: Chabrol pedagógiai módszerének szerves része a tánc és az ének. Igaz, hogy ének- és táncórákra járatja a színészeit?

IH: Megköveteli a helyes levegővételt és mozgáskultúrát; két elengedhetetlen összetevő egy szerep megformálásához. A sok hátránya mellett talán a mozgékonyságom a nagy előnye annak, hogy kicsi vagyok. Soha nem okozott problémát a súlyom, mindig kontrollálni tudtam a testemet. A szerepépítés titka gyakran egészen kicsi dolgokon múlik. Például azon, hogy mennyire állsz biztosan a cipődben.

Neked ajánljuk

Riviéra–Erzsébetváros motortúra

  • Támogatott tartalom

Lengyel Gábor hosszú évtizedeken át dolgozott az orvosiműszer-kereskedelemben, és kizárólag olvasóként tekintett az irodalomra. A helyzet azután változott meg, hogy elhagyni kényszerült vállalkozását, s az ezzel járó traumát úgy dolgozta fel, hogy írni kezdett – terápiás céllal.

Lezárt műhely, levert lakat

Miközben nagyszabású kiállítással emlékeztek meg a Ludwig Múzeumban a magyar film születésének 120. évfordulójáról, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum – MűvészetMalomban ugyancsak a magyar film a főszereplő, konkrétan a rendszerváltás utáni idők talán legizgalmasabb hazai filmes műhelye, az Inforg Stúdió.

A balfácán napja

Nem vennénk rá mérget, hogy a Netflix gyártásában készült friss svéd történelmi krimisorozat készítői valóban Harold Ramis 1993-as klasszikusából, az Idétlen időkigből vették a dramaturgiai inspirációt, de A valószínűtlen gyilkost nézve könnyen érezhetjük úgy, hogy Stig Engström is belekeveredett egy Phil Connorséhoz hasonló időhurokba. 

Dzsúdló és a magány

  • Puskás Panni

Dzsúdló nem azonos Jude Law-val, hanem egy magyar zenész, akinek leghíresebb száma a Lej. Ilyen és ehhez hasonló titkokat tudhatunk meg e „Z generációs pandémia paradigmából”, de csak akkor, ha valaki olyan szerencsés, mint én, és egy Z generációs digitális bennszülöttel nézheti végig a darabot. A tizenhat éves húgom árulta el azt is, miért nevet a főleg fiatalokból álló közönség azon, hogy az egyik szereplő annyira depis, hogy a frufruját is majdnem levágta.

Politikai inszeminátor

Egy ország találgatja éppen, hogy mi a fenét is akar ez az egész jelenteni. Hogy Gattyán György, aki a LiveJasmin nevű site-ján keresztül élő webkamerás pornóval begyűjtött nagyjából 300 milliárd forintot, most minden előzmény nélkül miniszterelnök-jelöltként bukkant fel a honi média megfelelő bugyraiban. 

Apácától nyalókáig

Az elsősorban tematikus kiállításokat bemutató, programjaival a tradíciót és a történelmi eseményeket szokatlan fénytörésben vizsgáló 2B Galéria 19 alkotót felvonultató csoportos kiállítása most a kakast állítja a középpontba.

Itt mindenki figyel

A szerző specialitása, hogy olyan zárt világokról fest részletes képet, amely a legtöbb ember számára még szeleteiben sem megközelíthető: ilyen volt a magyar szervezett bűnözés 1970-es évektől zajló történetére koncentráló Maffiózók mackónadrágban, majd a kokain magyarországi szerepét az 1920-as évektől napjainkig végigkövető Magyar kóla is.

Nem szentírás

  • Balogh Magdolna

A szerző eddig kilenc történelmi tárgyú könyvet jelentetett meg, amelyek közül a legsikeresebb a 2017-ben Goncourt-díjjal kitüntetett, a nemzetközi kritika által is egekbe dicsért Napirend, amelyben Hitlernek a második világháborút előkészítő tárgyalássorozatát írja meg egy afféle fekete komédiában. 

A hetedik napon

A neves olasz részecskefizikus jókor volt jó helyen: ott lehetett a genfi részecskefizikai központ, a CERN Nagy Hadronütköztetőjének (LHC) Kompakt Müon Szolenoid (CMS) kísérleti programjában, ahol például a sötét anyagot alkotó egzotikus részecskék, extra dimenziók és a nevezetes Higgs-bozon után kutattak a fizikusok.

A nemlét sűrűsége

  • Radics Viktória

Fantasztikusan érdekes Lanczkor Gábor új könyve. Műfaját tekintve talán a „prózaversek” megjelölés áll legközelebb e több mint kétszáz szövegdarabhoz; én temetőjáró könyvnek nevezem a Sarjerdőt, poétikailag pedig a norvég Edvard Grieg Lyriske stykker (Lyric Pieces) című, tíz könyvbe sorolt, naplófolyamot képező zongoradarabjaihoz közelítem; ezek negyven év termését tartalmazzák szépen összekomponálva a 19. század második feléből. Ahogy a szóló zongorafutamok, úgy a Sarjerdő is egészében érvényes.

Emígy

Önéletrajzi ember – Szerb Antal találóan és evidens módon így jellemezte Goethét (egyszersmind Saint-Simon herceget és Proustot), s ez a megfogalmazás okvetlenül ráillik Granasztói Pálra (1908–1985) is.

Tárgyversek során

  • Domsa Zsófia

„Meg akarom neked mutatni a világot, a maga valóságában, ahogy itt van a szemünk előtt, folyamatosan. Csak így tudom én magam is felfedezni” – írja Knaus­gård a születendő lányának szóló levélben, amelyet a könyvben háromszor húsz rövid esszé követ.