Para-fenomén – Vasember 3

Film

A Casablancában Bogart és Bergman Párizst emlegette, a Bosszúállókban (kritikánk itt) Budapestről emlékezett meg Sólyomszem és Feketeözvegy, a Vasember harmadik részében pedig New York kerül elő újra meg újra verbálisan. Azok, akik csak most kapcsolódtak volna be a történetbe: Vasembert (született Tony Stark) utoljára a képregényfilmnek első osztályú Bosszúállókban láthattuk sok más képregényhős társaságában megmenteni a világot, ezért hát a sok hivatkozás a New York-i balhéra.


Jellemfejlődés szempontjából is fontos az eggyel ezelőtti, Joss Whedon által rendezett epizód, amely, bár boldog véget ért – nemcsak az emberiség úszta meg, de a New York-i shawarmaárusok is jól jártak –, Stark vasborítású lelkén súlyos karcolásokat hagyott. A Vasember 3-ban nemcsak azért lamentál a monogámiával még mindig csak barátkozó képregényhős, mert neki nem adatott meg sem isteni (lásd Thor), sem másmilyen emberfeletti (lásd The Hulk) tulajdonság, hanem rendre előveszik a New York óta nem tágító pánikrohamok is.

A harmadik rész számos méltánylandó vonásainak egyike, hogy a forgatókönyvírók a már meglévők mellé újabb parákat sorakoztattak fel, ezzel is igyekezvén súlyt adni a jól ismert karakternek. Olyan mélyre persze nem merészkedtek, hogy Tonyt akár csak egyszer is rajtakapnánk, amint magzati pózban pityereg vagy rájárna a xanaxos dobozra, de a kreatívok mégiscsak megpróbálkoztak valamivel: ástak egy bokáig érő gödröt, ebből kapaszkodik ki heroikus küzdelemben a főszereplő. A harmadik rész számos méltánylandó vonásainak másika, hogy a forgatókönyvírók amúgy az égvilágon semmi újat nem találtak ki, semmi lényegeset nem változtattak az immár negyedik menetét tekerő Vasemberen. Tony Stark maradt, aki volt: Robert Downey Jr. kikacsintós, komikusi találmánya, amely első körben kimondottan üdítően hatott a sok komolykodó szuperhős között (két műfajjal arrébb, a kalózos-kardozós sávban Johnny Depp tett valami hasonlót A Karib-tenger kalózaival). A harmadik rész sokadik méltánylandó vonása Shane Black maga; nem azért, mert rendezőként bármivel is képes felülmúlni a sokfelé induló, de sehová sem tartó második részt, hanem sokkal inkább azért, mert semmit sem szeretünk jobban, mint az underdog-sztorikat, és a Halálos fegyver forgatókönyvírójának rendezői másodvirágzása ilyen menő sztori. Ám míg Black személye menő, vasemberes munkássága nem több életerős közepesnél.

És még mindig van mit méltányolni ezen a korrekt, a Bosszúállók farvizén ügyesen elevickélő alibirészen: Ben Kingsley és Gwyneth Paltrow játékba hozása ügyes húzás, miként az is, hogy a tévében nem műműsorok műepizódjai, hanem egy nagyon is valós és nagyon is mai sorozat, a Downton Abbey fut. Ötletből tehát sok van, kamaszgyerekszálból a kelleténél több is, csak tétje, az nincs az egésznek. Míg a Bosszúállók végén megérdemelten járt a shawarma, itt legfeljebb egy (na jó, két) falafelgombócot tudunk megajánlani.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.