Film

Most ráfaragtak a sompolygásra azok, akik (velem együtt) nem tudták kivárni, amíg valamelyik tévécsatorna hazahozza a Killing eredetijét, a dán Forbydelsent. Ami végül megérkezett, de az 1. részből kiderült, hogy a sztorit ismerőknek nincs itt már keresnivalójuk.

Szimbolikus, hogy A sípoló macskakő kamaszaként láttuk először. Gazdag Gyula 1971-es filmje a gumikacsává silányodott hatvannyolcas kelléket, a nálunk is oly divatos hippi/újbalos álomvilágot tette a megfelelő polcra, ám a lelkesek közül keveseket sikerült felébreszteni.

Sokaknak beletört a bicskája Yann Martel nyolcmillió példányban elkelt regénye, a Pi élete megfilmesítésébe, de Ang Lee 120 millió dollár és egy számítógépből elővarázsolt bengáli tigris segítségével megfilmesítette a megfilmesíthetetlent.

Egymás után hullanak el a közszeretetnek örvendő (művész)mozik; idén nemcsak az Odeon Lloyd iratkozott fel a veszteséglistára, de nem vetít többé a Kino sem. Képgalériánkban Budapest szép emlékű mozijait vettük sorra, és azt is, ma kik lakják az egykori moziépületeket.

Ha úgy gondoljuk, hogy az iskolák büdzséjének csökkentésén csak sírni lehet, akkor itt az ellenpélda: Franc Coraci épp abból indul ki, hogy milyen vicces helyzeteket szülhet, ha egy tanár saját bőrére elhatározza: valahogy előteremti a mondott költségvetési hiányt.

Valakinek egyszer a vibrátort is fel kellett találnia, és valakinek egyszer a vibrátor feltalálójáról is filmet kellett készítenie.

Nagyobb szerencse nem érhet egy írót annál, hogy rátalál a történetre, amit mindig meg akart írni.

Csak ahhoz lesz közöm, aki közölni akarja velem a felismeréseit (vagy legalább a kérdéseit). Ami rám is vonatkozik, s ezért közel kerül hozzám.

Katonaiskolába, internátusba, mélybúvárszakosztályba, börtönszigetre, pompomlánykiképzőbe új jövevény érkezik, megzavarván ekképp a fennálló erőviszonyokat.

A Torrente mellett a spanyol film kortárs legendája a [REC]. Mindkettő low budget ügyködésből lett a madridi Gran Vía filmszínházainak kultfranchise-ává.

Nemcsak a magyar kultúra különféle ágazatainak és sokfajta képviselőjének aggályosan sanyarú financiális állapota az oka annak (ahogy következménye sem), hogy a köztévé csatornái szinte egyáltalán nem foglalkoznak vele; elvétve akad naprakész honi, ne adj' isten, nagyobb kitekintésű, szélesebb horizontú tévéműsor, ami közművelődésünket szemlézné és gyarapítaná, így aztán egy ideje elkezdtünk szemezni a Kultikonnal.

Nagy nevek pocsék próbálkozásai: ezek voltak számunkra az év filmes csalódásai. Ön melyiket húzná deresre? Szavazzon!