Film

A maflás

Film

Ha úgy gondoljuk, hogy az iskolák büdzséjének csökkentésén csak sírni lehet, akkor itt az ellenpélda: Franc Coraci épp abból indul ki, hogy milyen vicces helyzeteket szülhet, ha egy tanár saját bőrére elhatározza: valahogy előteremti a mondott költségvetési hiányt.

Scott Voss, a flegma, saját óráit is lekéső, lusta biosztanár ugyanis amikor megtudja, hogy kirúgás fenyegeti idős zenebolond kollégáját (Henry Winkler), alkalmi hősnek felcsapva elhatározza, hogy megmenti barátját, és utcai harcosként összepofozza a kellő pénzösszeget. Nem mellékes motiváció persze az is, hogy befűzze a suli ápolónőjét (Salma Hayek), amihez az ápolgatásra szoruló megmentő szerepe látszik a legmegfelelőbbnek. Scott végül - hogy tanulság is legyen - ráébred a tanári lét értelmére, és afféle bioszos Holt Költők Társasága-vezérré lép elő. De nagy jellemfejlődéseket azért nem kell várnunk, hiszen ez a film az, ami: könnyű, nagyon könnyű, de elég szórakoztató kis esti komédia. A színészek hozzák az elvárt színvonalat, a poénok általában jókor és jó helyen csattannak, akárcsak Scott ütései. A maflás tán valami egyveleg családi vígjátékokból, pedagóguskarikatúrákból és a fogvédőköpködős bunyós filmekből.

Az persze erősen kérdéses, hogy valóban összeköti-e ezen műfajok szerelmeseit, de mindenképpen igyekvő és mulattató próbálkozás. Voltaképpen megoldási javaslatnak sem utolsó; ha ugyanis minden kötél szakad, a pedagógusi életpályamodell utolsó rubrikájába talán még bevéshető a "ketrecharcos" titulus. És ez: komédia. Nem is kérdés.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.