Film

A maflás

Film

Ha úgy gondoljuk, hogy az iskolák büdzséjének csökkentésén csak sírni lehet, akkor itt az ellenpélda: Franc Coraci épp abból indul ki, hogy milyen vicces helyzeteket szülhet, ha egy tanár saját bőrére elhatározza: valahogy előteremti a mondott költségvetési hiányt.

Scott Voss, a flegma, saját óráit is lekéső, lusta biosztanár ugyanis amikor megtudja, hogy kirúgás fenyegeti idős zenebolond kollégáját (Henry Winkler), alkalmi hősnek felcsapva elhatározza, hogy megmenti barátját, és utcai harcosként összepofozza a kellő pénzösszeget. Nem mellékes motiváció persze az is, hogy befűzze a suli ápolónőjét (Salma Hayek), amihez az ápolgatásra szoruló megmentő szerepe látszik a legmegfelelőbbnek. Scott végül - hogy tanulság is legyen - ráébred a tanári lét értelmére, és afféle bioszos Holt Költők Társasága-vezérré lép elő. De nagy jellemfejlődéseket azért nem kell várnunk, hiszen ez a film az, ami: könnyű, nagyon könnyű, de elég szórakoztató kis esti komédia. A színészek hozzák az elvárt színvonalat, a poénok általában jókor és jó helyen csattannak, akárcsak Scott ütései. A maflás tán valami egyveleg családi vígjátékokból, pedagóguskarikatúrákból és a fogvédőköpködős bunyós filmekből.

Az persze erősen kérdéses, hogy valóban összeköti-e ezen műfajok szerelmeseit, de mindenképpen igyekvő és mulattató próbálkozás. Voltaképpen megoldási javaslatnak sem utolsó; ha ugyanis minden kötél szakad, a pedagógusi életpályamodell utolsó rubrikájába talán még bevéshető a "ketrecharcos" titulus. És ez: komédia. Nem is kérdés.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.