Talán csak megszokásból, hiszen a feltalálókról filmet szokás készíteni, vagy talán azért is, mert valakinek támadt egy elmesélni való története. Hogy melyik is a fennálló tényállás, nos, e tekintetben nem leszünk okosabbak a film láttán; okosabbak annyival leszünk csak, hogy megtudhatjuk: egy jóravaló brit orvosdoktor szabadalmaztatta a nagy jövő előtt álló szerkezetet, s tette mindezt abban a szexuális segédeszközökben szegényes korban, melyet viktoriánus Angliának neveznek a szextankönyvek. Ez az a kor, melyben nem egy orvos veszélyeztette kezének épségét - bizony, sok dolguk volt a női lábak közt szorgoskodó orvosi kezeknek, melyek a népbetegségnek tartott hisztériát voltak hivatva kimasszírozni a páciensből. Történetünk szempontjából egyébként sem a gyógyításban megfáradt csuklók, sem az elektronikus tollseprűből kifejlesztett szerkezetek nem fontosak, történetünk ugyanis semmiben sem különbözik az ötórai teához felszolgált, kosztümös brit cukiságok vibrátormentes fősodrától, mely tízévente kitermel egy új Hugh Grantet, miközben még a régi sem töltötte ki szolgálati idejét. A vibrátor csak dísz a vígjátékon, melynek hőse egy megfáradt csuklójú, de tehetséges fiatalember, akinek választania kell a szemforgató társadalom és egy haladó szellemű úrilány között. Időközben feltalálják a vibrátort is, de az is lehet, hogy a zenélő autódudát - csak szerelem legyen meg tea és jó kedély.
Forgalmazza a Budapest Film
