Film

Hisztéria

  • - kg -
  • 2012. december 15.

Film

Valakinek egyszer a vibrátort is fel kellett találnia, és valakinek egyszer a vibrátor feltalálójáról is filmet kellett készítenie.

Talán csak megszokásból, hiszen a feltalálókról filmet szokás készíteni, vagy talán azért is, mert valakinek támadt egy elmesélni való története. Hogy melyik is a fennálló tényállás, nos, e tekintetben nem leszünk okosabbak a film láttán; okosabbak annyival leszünk csak, hogy megtudhatjuk: egy jóravaló brit orvosdoktor szabadalmaztatta a nagy jövő előtt álló szerkezetet, s tette mindezt abban a szexuális segédeszközökben szegényes korban, melyet viktoriánus Angliának neveznek a szextankönyvek. Ez az a kor, melyben nem egy orvos veszélyeztette kezének épségét - bizony, sok dolguk volt a női lábak közt szorgoskodó orvosi kezeknek, melyek a népbetegségnek tartott hisztériát voltak hivatva kimasszírozni a páciensből. Történetünk szempontjából egyébként sem a gyógyításban megfáradt csuklók, sem az elektronikus tollseprűből kifejlesztett szerkezetek nem fontosak, történetünk ugyanis semmiben sem különbözik az ötórai teához felszolgált, kosztümös brit cukiságok vibrátormentes fősodrától, mely tízévente kitermel egy új Hugh Grantet, miközben még a régi sem töltötte ki szolgálati idejét. A vibrátor csak dísz a vígjátékon, melynek hőse egy megfáradt csuklójú, de tehetséges fiatalember, akinek választania kell a szemforgató társadalom és egy haladó szellemű úrilány között. Időközben feltalálják a vibrátort is, de az is lehet, hogy a zenélő autódudát - csak szerelem legyen meg tea és jó kedély.

Forgalmazza a Budapest Film

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.