Narancslista – Az év csalódásai

  • narancs.hu
  • 2012. december 12.

Film

Nagy nevek pocsék próbálkozásai: ezek voltak számunkra az év filmes csalódásai. Ön melyiket húzná deresre? Szavazzon!

1. Prometheus


Ridley Scott nagy ívű emberi eredetmítosznak szánt Alien-előzményfilmjét türelmetlenül vártuk a roppant hangulatos előzetesek alapján. Az igénytelenül zavaros, unalmas és sok helyen röhejes végeredmény felért egy arculcsapással.

2. Cosmopolis


David Cronenberg nem is annyira régen még eredményesen próbált bekerülni a legvadabb zsenik elithalmazába. Az utóbbi években azonban elveszítette a fonalat, idén pedig mélypontra ért: perverz hússzimfóniák helyett egy altatót (lásd szégyenlistánk 8. helyezettjét!) és a Cosmopolist, Don DeLillo regényének adaptációját sikerült magából kiizzadnia, mely, ahogy kritikusunk is állította, kis híján nézhetetlen.

3. Éjsötét árnyék


Szomorúan állapítjuk meg, hogy alighanem régi kedvencünk, Tim Burton nagy korszaka is lezárult. Már az Alice Csodaországban sem volt valami nagy szám, idei tévésorozat-feldolgozásáról viszont már egyenesen ezt kellett írnunk: „Humortalan viccek, viccesnek ható rémisztgetés, zéró feszültség, semmi.”

4. Fékezhetetlen


Nick Cave és John Hillcoat párosa néhány éve, az Ajánlat című westernnel aranyat csinált vérből és homokból. Az amerikai szeszcsempészekkel azonban nem tudtak megbirkózni: a Fékezhetetlen elveszik valahol az öntudatlan paródia és a lélektelen leckefelmondás közötti homályzónában.

5. Rómának szeretettel


Woody Allen „példás férj és családapa, aki – ez lehet a Rómának szeretettel tanulsága – mindenre kész szerettei nyaraltatásáért". Csak filmet rendezni felejtett el az idős mester a kellemes kikapcsolódás közben.

6. Híradósok


Az elnök emberei alkotójának új sorozatától valahogy nem azt vártuk, hogy olyan legyen „mintha egy családtagunk elragadná tőlünk a távkapcsolót, miközben mi a Drótot nézzük, és átváltana a Barátok köztre".

7. Merida, a bátor


A Pixar Stúdió számos felejthetetlen pillanatot adott nekünk az utóbbi évtizedben, ezért is oly csüggesztő, hogy idei művük alig volt több másodrangú Disney-verziónál, ami a Toy Story vagy a WALL-E cipőjét sem kötheti meg.

8. Veszélyes vágy


Cronenbergé a kétes dicsőség, hogy kétszer is feljutott idei szégyenlistánkra. Ahogy lesújtó, ám igazságos kritikánkban írtuk: „Freud és Jung ül a Café Sperlben – így viccek szoktak kezdődni; Cronenberg filmje is az.”

9. Az ajtó


A két Szabó, István és Magda találkozása a filmvásznon papíron nyerő vállalkozásnak tűnt. A végeredményt azonban a kiváló színészek hadserege (Helen Mirrentől Andorai Péterig) sem tette érdekfeszítővé.

10. A Vaslady


„Az igazi kérdés az, hogy akik egy válságverte korszakban megfilmesítik egy kiemelkedően sikeres politikai vezető életét, aki nevet adott a thatcherizmusnak, miért nem érzik szükségét annak, hogy legalább megpróbáljanak gondolni valamit a jó kormányzás mibenlétéről" – bosszankodott kritikusunk. Szegény Maggie többet érdemelt volna!

A Narancs filmkritikusai által megszavazott legjobb színésznőket és férfi színészeket soroló cikk itt és itt, a legjobb filmek és tévésorozatok listája pedig itt és itt található.

A Narancslisták szavazói voltak: Baski Sándor, Bori Erzsébet, Greff András, Iványi Zsófia, Kovács Bálint, Köves Gábor, Szabó Ádám, Turcsányi Sándor, Tóth Péter Pál.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.