A perselyló halála

Lisa Aschan: Szenvedélyes versengés

Film

Katonaiskolába, internátusba, mélybúvárszakosztályba, börtönszigetre, pompomlánykiképzőbe új jövevény érkezik, megzavarván ekképp a fennálló erőviszonyokat.

Írók és filmkészítők, de keramikusok, sőt üvegfúvók számára is kedvelt téma az érkezési oldal, hiszen itt válik férfi a fiúból és nő a kislányból, mely folyamat művészi megörökítése - már csak a kiírásból is ez következik - a művészek (írók, filmesek, üvegfúvók) feladata. A változatosság kedvéért vegyük most a filmeseket: a lovasakrobatika-csapathoz új leányzó érkezik; kívül szende, belül vasakarat, de kiforratlan személyiségéből adódóan a két véglet közt még jut hely az érzelmeknek is. Lisa Aschan svéd rendezőnő oda tette le a kameráját, ahol az érzelmek egyike épp találkozni készül egy másikkal - barátság ez az első pillantásra, ami két lovas akrobata, az új lány és egy régi csapattag között szövődik. Heves szeretetvágy dolgozik mindkettőben, s e heves szeretetvágyból, mely az egyik oldalon kicsit hevesebb is, mint a másikon, csupa olyan dolgot követnek el a lányok, ami vagy szép emlékké nemesül majd a lovasakrobatika-csapat 20 éves jubileumi találkozóján, vagy életre szóló neheztelések forrása lesz. Attól függően persze, hogy ki hogy viseli a barátság béklyóit. Az sem mindegy persze, hogy maga a film hogy viseli saját műfajának terheit, például a szélfútta üres utak vagy a skandináv ridegtartással is dacoló vadvirágok tömeges feltűnését. Minden egyes vadvirágért jár a rossz pont, és ugyanez áll a szélfútta üres utakra mint lelki tájképekre is - zsűricsalogatásra (Tribeca, Berlinale) felettébb alkalmas, máskülönben bosszantó manírok ezek, ráadásul egy olyan filmben, melynek semmi szüksége az efféle megerősítésekre. A színészek ugyanis simán lepipálják a vadvirágokat - teszik, ami a dolguk; érzéssel játsszák a rájuk bízott leányzókat. Az egyik anyátlan és még gyerek, de már nagyon kamaszodna: ő a szemünk láttára töri össze hű játék lovacskáját. A másik anyátlan és még kamasz, de már nagyon nővé válna: ő valami egészen mást tör össze, emberi anyagot. A fiatal színésznők, kiknek neve nem mond sokat, úgy törnek - vagy mert őket törik, vagy mert ők a törők -, hogy azt "öröm" nézni. A svéd gyerekversek humorát máshol kell keresni, mert ez a kamaszfájdalmakkal teli jóléti svéd dráma sem a lovas akrobatikához, sem a kamaszkorhoz nem csinál kedvet. Miként a vadvirággyűjtéshez sem.

Az Anjou Lafayette bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.