A perselyló halála

Lisa Aschan: Szenvedélyes versengés

Film

Katonaiskolába, internátusba, mélybúvárszakosztályba, börtönszigetre, pompomlánykiképzőbe új jövevény érkezik, megzavarván ekképp a fennálló erőviszonyokat.

Írók és filmkészítők, de keramikusok, sőt üvegfúvók számára is kedvelt téma az érkezési oldal, hiszen itt válik férfi a fiúból és nő a kislányból, mely folyamat művészi megörökítése - már csak a kiírásból is ez következik - a művészek (írók, filmesek, üvegfúvók) feladata. A változatosság kedvéért vegyük most a filmeseket: a lovasakrobatika-csapathoz új leányzó érkezik; kívül szende, belül vasakarat, de kiforratlan személyiségéből adódóan a két véglet közt még jut hely az érzelmeknek is. Lisa Aschan svéd rendezőnő oda tette le a kameráját, ahol az érzelmek egyike épp találkozni készül egy másikkal - barátság ez az első pillantásra, ami két lovas akrobata, az új lány és egy régi csapattag között szövődik. Heves szeretetvágy dolgozik mindkettőben, s e heves szeretetvágyból, mely az egyik oldalon kicsit hevesebb is, mint a másikon, csupa olyan dolgot követnek el a lányok, ami vagy szép emlékké nemesül majd a lovasakrobatika-csapat 20 éves jubileumi találkozóján, vagy életre szóló neheztelések forrása lesz. Attól függően persze, hogy ki hogy viseli a barátság béklyóit. Az sem mindegy persze, hogy maga a film hogy viseli saját műfajának terheit, például a szélfútta üres utak vagy a skandináv ridegtartással is dacoló vadvirágok tömeges feltűnését. Minden egyes vadvirágért jár a rossz pont, és ugyanez áll a szélfútta üres utakra mint lelki tájképekre is - zsűricsalogatásra (Tribeca, Berlinale) felettébb alkalmas, máskülönben bosszantó manírok ezek, ráadásul egy olyan filmben, melynek semmi szüksége az efféle megerősítésekre. A színészek ugyanis simán lepipálják a vadvirágokat - teszik, ami a dolguk; érzéssel játsszák a rájuk bízott leányzókat. Az egyik anyátlan és még gyerek, de már nagyon kamaszodna: ő a szemünk láttára töri össze hű játék lovacskáját. A másik anyátlan és még kamasz, de már nagyon nővé válna: ő valami egészen mást tör össze, emberi anyagot. A fiatal színésznők, kiknek neve nem mond sokat, úgy törnek - vagy mert őket törik, vagy mert ők a törők -, hogy azt "öröm" nézni. A svéd gyerekversek humorát máshol kell keresni, mert ez a kamaszfájdalmakkal teli jóléti svéd dráma sem a lovas akrobatikához, sem a kamaszkorhoz nem csinál kedvet. Miként a vadvirággyűjtéshez sem.

Az Anjou Lafayette bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.