Ha e rátalálás viszont nem metaforikus, hanem egy már megírt kézirat pottyan az ölébe, akkor adódhat némi probléma. Mert hiába a szép feleség, a jól berendezett élet, a kész regény, ha egy kiadónak sem kell. Így amikor egy elhagyott táskában a hős rábukkan az író nélküli nagy műre, kiadja a neve alatt, és hipp-hopp nagy sikerű szerző lesz. Az eredeti nem létezőnek hitt írója (Jeremy Irons) azonban hamarosan bejelentkezik a történetért...
Mindez persze nem ilyen egyszerű, hiszen a tolvaj maga is csak szereplő, akit egy író-olvasó találkozón felolvasott regényből ismerhetünk meg. Tehát egy történet a történetben (és még egy történetben) technikával összerakott irodalmi kirakósnak vághat neki az Eredeten edzett néző - amúgy is divatját éli ez a narratív technika, és itt kapóra is jön a narrátor. Kérdéses ugyan, hogy Dennis Quaid felolvasása (nevezzük a történet legfelső szintjének), mennyire megokolt, hiszen nagy fordulatot nem hoz. Bár látszik, hogy az lenne a dolga. Ám a megdöbbenés nem is hiányzik: lassan hömpölygő, szépen összerakott mesével van dolgunk, olyan kérdésekkel, hogy mit tehetünk meg a vágyainkért, el tudjuk-e fogadni a korlátainkat, s hogyan viselhetjük döntéseink következményeit...
Azt se bánjuk, ha a tanulságot kicsit közhelyesen is adja elő Jeremy Irons. Szépen komponált képek, jó ütemű vágás és a különböző narratív szinteket ügyesen rímeltető beállítások: a Lopott szavak afféle bölcsészfilmre sikeredett.
Forgalmazza a Big Bang Media
