Lopott szavak

Film

Nagyobb szerencse nem érhet egy írót annál, hogy rátalál a történetre, amit mindig meg akart írni.

Ha e rátalálás viszont nem metaforikus, hanem egy már megírt kézirat pottyan az ölébe, akkor adódhat némi probléma. Mert hiába a szép feleség, a jól berendezett élet, a kész regény, ha egy kiadónak sem kell. Így amikor egy elhagyott táskában a hős rábukkan az író nélküli nagy műre, kiadja a neve alatt, és hipp-hopp nagy sikerű szerző lesz. Az eredeti nem létezőnek hitt írója (Jeremy Irons) azonban hamarosan bejelentkezik a történetért...

Mindez persze nem ilyen egyszerű, hiszen a tolvaj maga is csak szereplő, akit egy író-olvasó találkozón felolvasott regényből ismerhetünk meg. Tehát egy történet a történetben (és még egy történetben) technikával összerakott irodalmi kirakósnak vághat neki az Eredeten edzett néző - amúgy is divatját éli ez a narratív technika, és itt kapóra is jön a narrátor. Kérdéses ugyan, hogy Dennis Quaid felolvasása (nevezzük a történet legfelső szintjének), mennyire megokolt, hiszen nagy fordulatot nem hoz. Bár látszik, hogy az lenne a dolga. Ám a megdöbbenés nem is hiányzik: lassan hömpölygő, szépen összerakott mesével van dolgunk, olyan kérdésekkel, hogy mit tehetünk meg a vágyainkért, el tudjuk-e fogadni a korlátainkat, s hogyan viselhetjük döntéseink következményeit...

Azt se bánjuk, ha a tanulságot kicsit közhelyesen is adja elő Jeremy Irons. Szépen komponált képek, jó ütemű vágás és a különböző narratív szinteket ügyesen rímeltető beállítások: a Lopott szavak afféle bölcsészfilmre sikeredett.

Forgalmazza a Big Bang Media


Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.