Lopott szavak

Film

Nagyobb szerencse nem érhet egy írót annál, hogy rátalál a történetre, amit mindig meg akart írni.

Ha e rátalálás viszont nem metaforikus, hanem egy már megírt kézirat pottyan az ölébe, akkor adódhat némi probléma. Mert hiába a szép feleség, a jól berendezett élet, a kész regény, ha egy kiadónak sem kell. Így amikor egy elhagyott táskában a hős rábukkan az író nélküli nagy műre, kiadja a neve alatt, és hipp-hopp nagy sikerű szerző lesz. Az eredeti nem létezőnek hitt írója (Jeremy Irons) azonban hamarosan bejelentkezik a történetért...

Mindez persze nem ilyen egyszerű, hiszen a tolvaj maga is csak szereplő, akit egy író-olvasó találkozón felolvasott regényből ismerhetünk meg. Tehát egy történet a történetben (és még egy történetben) technikával összerakott irodalmi kirakósnak vághat neki az Eredeten edzett néző - amúgy is divatját éli ez a narratív technika, és itt kapóra is jön a narrátor. Kérdéses ugyan, hogy Dennis Quaid felolvasása (nevezzük a történet legfelső szintjének), mennyire megokolt, hiszen nagy fordulatot nem hoz. Bár látszik, hogy az lenne a dolga. Ám a megdöbbenés nem is hiányzik: lassan hömpölygő, szépen összerakott mesével van dolgunk, olyan kérdésekkel, hogy mit tehetünk meg a vágyainkért, el tudjuk-e fogadni a korlátainkat, s hogyan viselhetjük döntéseink következményeit...

Azt se bánjuk, ha a tanulságot kicsit közhelyesen is adja elő Jeremy Irons. Szépen komponált képek, jó ütemű vágás és a különböző narratív szinteket ügyesen rímeltető beállítások: a Lopott szavak afféle bölcsészfilmre sikeredett.

Forgalmazza a Big Bang Media


Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."