Film

Iszony

Veronika Franz, Severin Fiala: Az ördög fürdője

Kritika

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Meglepetést keveset tartogat; talán csak azzal döbbent meg, micsoda mélységeit képes megmutatni a hétköznapi borzalomnak, és milyen kendőzetlenül teszi. A rendező páros olyasfajta realisztikus horrort produkál, hogy szinte kívánjuk, hogy inkább valami természetfeletti ólálkodjon a háttérben. Ám az iszonyat „csupán” a depresszióból fakad. A nyitójelenetet látva kétségünk sem lehet, hogy Az ördög fürdője a végsőkig és annál is tovább fog merészkedni: egy alsó-ausztriai parasztasszony kifejezéstelen arccal elsétál egy vízeséshez karjában csecsemőjével, majd tétovázás nélkül ledobja a kis csomagot a szakadékba. Ezután a falusi templomba megy, hogy megvallja bűnét. Az asszonyt a helyi közösség rituálisan kivégzi, testrészeit pedig babonás hitből maguk között elosztják. Ami a tetemből marad, az elrettentésül, groteszk szentélyként az erdő közepén kap helyet. A nő ujja a naiv, házassága előtt álló Agneshez (Anja Plaschg) kerül, hogy gyermekáldást hozzon az arának.

Bár gyermeket nem ad, a testrész (és annak elátkozott tulajdonosa) egészen másképp lesz hatással Agnesre. Férje, a bumfordi, jó szándékú Wolf (David Scheid) nem kívánja elhálni vele a nászt (mintha inkább jóvágású ivócimborája érdekelné), de szigorú anyósa az álmodozó nőt okolja a gyermektelenség miatt. Családjától elszigetelve és a monoton háztartási kötelezettségektől gyötörve egyre sötétebb gondolatai támadnak, ami előtt a falusi közösség és férje is értetlenül állnak. Bár a film végig Agnest követi, ő maga rejtve marad előttünk. Ez a homály Plaschg nyers, ösztönös játékából is fakad (eredetileg Soap&Skin néven szerzett nevet magának zenészként, a film kísérteties aláfestését is neki köszönhetjük).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.