film

Out

  • - legát -
  • 2017. július 22.

Film

Noha az Out hivatalosan szlovák–magyar–cseh–lett koprodukció, alapvetően szlovák filmnek számít, ezzel együtt nem tekinthető nemzeti mozinak. Lényegtelen az is, hogy a főhős szlovákiai magyar, a hangsúly egyértelműen azon a bizonyos „kelet-európai valóságon” van, ami egy filmes számára – legalábbis a gondolatot, a mondanivalót illetően – igencsak veszélyes üzem, erőltetettséggel, jófejeskedéssel, szentimentalizmussal, nem utolsósorban unalommal telerakva. Ez azonban Kristóf Györgyöt láthatóan nem tántorította el szándékától, épp ellenkezőleg.

Főhőse egy ötvenes pasas, Ágoston, egy igazi lúzer (Terhes Sándor hiteles alakításában), akit elbocsátanak a munkahelyéről, ezért egészen Lettországig szalad, hogy ott boldoguljon valami hajógyárban. De semmi nem úgy történik, ahogy elképzelte, és innen már csak egy ugrás az abszurd kalandok sora. Noha tele a padlás hasonló kelet-európai szüzsékkel, a sztoriból sok minden kisülhetett volna, fergeteges komédia éppúgy, mint szívbemarkoló dráma, de ami végül kisült, leginkább elszomorító. Ágoston még segédmunkásnak sem kell („mert idegen”), erre horgászként próbál boldogulni, megismerkedik egy különös nővel, akitől kap egy kitömött, fületlen nyulat. És persze megjelenik egy őrült orosz is a verdájával, a vodkájával meg a szétplasztikázott nőjével, és sajnos nem csak így leírva tűnik eredetieskedőnek a történet… Ráadásul mindez olyan, szimbolikusnak szánt közhelyparádéval van megtámogatva – halak vergődése a hálóban, hosszasan időző kamera egy kólát szörpölő apácán stb. –, aminek láttán általában pirulni szokás.

Noha Terhes mellett a többiek is (különösen Viktor Nemets, az orosz haver és a kitömött nyúl gazdája, Guna Zarina) minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy emlékezetessé váljanak, Pohárnok Gergely operatőri munkájában pedig néha még gyönyörködni is lehet – azok a hatalmas tengerjáró hajók! –, úgy tűnik, semmi és senki nem mentheti meg az Outot.

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.