Úgy nem néz ma senki az európai nyomozós filmek piacán, mint a dánok második leghíresebb színésze, Nikolaj Lie Kaas Jussi Adler-Olsen krimiíró Mørck felügyelőjének szerepében. A bizonyítottan kiváló előadóművésznek ez a harmadik jelenése a Q-ügyosztály eseteit feldolgozó sorozatban, de az első olyan alkalom, amikor elfelejtettek szólni a sminkszobában, hogy lehetnek bármily hitelesek is a mennydörgő belső viharokat és az éjsötét depressziót sejtető, kataton arcvonások, az ismert hollywoodi szólás szerint semmi jóra nem vezet, ha a művész full kreténben nyomja. Vele szemben egy notórius vicsorítót tettek meg főgonosznak: a vallási szekták gyermekeit tizedelő sorozatgyilkosban Hannibal Lecter leértékelt vonásai találkoznak egy skandináv Ryan Gosling-hasonmás kisfiús igyekezetével. A jó és rossz oldalon is túlságosan összeszorított fogak nem kedveznek a kezdetben nagyon is ígéretes felállásnak, melyben a keresztény szekták belvilága találkozik a nyomozók saját hitbéli vagy hitnembéli dilemmáival. Mørckra éppenséggel ráférne egy kis hivés, míg lelkes táskahordozója, a muszlim Assad, úgy is, mint hívő ember, a maga sztoikus módján igyekszik visszaverni kollégája érzéketlenségének megnyilvánulásait. Mindeközben vad, viharos éjszaka dühöng Skócia nyugati partjai fölött, ám mint tudjuk, történetünk szempontjából ez mellékes, mert hőseink valahol máshol akcióznak. Az immár megszokott magas, skandi színvonalon bonyolított ügymenet során a valóságot a különböző német autómárkák jelenléte képviseli: tippeljük meg együtt, melyik támogatta a Q-ügyosztályt.
A Vertigo Média filmje
