Film

A barátságos óriás

  • - kg -
  • 2016. október 1.

Film

A nemzetközi kapcsolatok azon szegmensében, melyet ember-óriás viszonynak hívunk, akadtak ballépések mostanában, gondolunk itt elsősorban az olyan, főként az óriások terhére elkövetett produkciókra, mint például Az óriásölő és más hasonló marhaságok. E kiélezett helyzet olyan rendezőért kiált, aki már számtalanszor bizonyította, hogy ahol igazságtalanság van a világban, legyen az közelmúltbeli vagy sok száz éves incidens, ő ott terem, és a lehető legnagyobb körültekintéssel orvosolja a bajt. Igen, Steven Spielbergről van szó, aki ezúttal az óriásokért emel szót: míg mások legfeljebb csak annyit hümmögnének, hogy igen, ismerünk barátságos óriásokat is, Spielberg egy egész filmet szentelt egynek: ehhez persze kellett Roald Dahl is, akinek A barátságos óriás (korábban: Szofi és a HABÓ) című meséje korántsem ismeretlen az ifjúság köreiben. A Mark Rylance vonásaival felruházott, barátságos óriás mellé kapunk sok anyaszomorító barátságtalant is, meg egy kislányt, aki a cukiságskálán még épp a tolerálható tartományba esik. Tulajdonképpen egy rossz szavunk sem lehet, ha csak az nem, hogy Spielberg úgy mesél, mint egy gyerekbarát, de már álmos bácsi, aki olykor belealszik a meséjébe, majd amikor magához tér, nem tudván, hol is hagyta abba, biztos, ami biztos, visszaugrik egy-két bekezdést. Minden nagyon szép és minden nagyon jó és minden meglehetősen steril: Wes Anderson jobb választás lett volna ide, ő már bizonyította (lásd A fantasztikus Róka úr), hogy a humora sem hagyja cserben, ha Dahl az alapanyag, és nem is olyan aluszékony.

A Freeman Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.