Film

Philomena

  • - kg -
  • 2014. február 9.

Film

Mit kezd egymással a fehér és a fekete zsaru?

Hát, ugyanazt, mint a mélyen hívő ír nénike és a mélyen hitetlen brit újságíró - csak tudni kell mit kezdeni az ellentétekben rejlő komikusi lehetőségekkel. Máskülönben minek bajlódni a műfajjal, annyi más szakma van a világon. Az ilyet egyébként jobb helyeken (pl. Anglia) tanítják az iskolában, és Stephen Frears mindent tud, amit tanítanak az iskolákban. Tudja, hiszen jobb-még jobb színvonalon évtizedek óta ezt csinálja, s ezt csinálja a hívő nénike és a hitetlen zsurnaliszta buddy/road movie-jában is. Két óra sem kell neki, elég a ma már semmire sem elég 100 perc is, hogy levezényeljen egy akkora drámát, amibe csak beleszakadni lehet. Mert Philomenán nemcsak egy alkalmi udvarló ment át, de az egész katolikus egyház is; a katolikus szemmel bűnös viszonyból gyermek született, de a kisfiú nem sokat maradhatott a lányanyánál, mert a gaz apácák (a történet igaz) jó pénzért örökbe adták a gyereket. S fél évszázad elteltével elkezdődik a film, a gyerekét kereső nénike és a feladatot kereső újságíró története. Nem jár messze az igazságtól, de olyan közel se, aki melodrámát orrol a sztoriban. Frears olyan pontosan működteti a tragikomédia vagy komitragédia motorját, hogy abban sem a melónak, sem a drámának nincs köszönet. A drámát mindig jókor mártja humorba, a humorból mindig jókor vesz vissza az érzelmek kedvéért. Ezen a szinten még egy A-ból B-be esedékes autós helyváltoztatás, tehát a nagy semmi is olyan ökonómiával van megtervezve, hogy az lenyűgöző. Miként Judi Dench és Steve Coogan párosa is.

Forgalmazza a Mozinet

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.