magyarnarancs.hu: Kislány sárga ruhában – ez volt az első filmszerepe az IMDB szerint. Nem éppen főszerep…
Bryce Dallas Howard: Ráadásul a papám, Ron Howard filmjében. Ezt hívják nepotizmusnak. Mentségemre szóljon, a lehető legkisebb háttérszerep volt, fogalmam sincs, az IMDB-sek hogy szúrtak ki. Ám ez mit sem változtat a tényen, hogy az Apollo 13-ban valóban sárga ruhás lányka voltam valahol a háttérben, a Vásott szülőkben pedig, ami még ennél is korábban volt, én voltam a vörös hajú lány a közönség soraiban. Így is vagyok feltüntetve a stáblistán: a vörös hajú lány. Apám, amilyen szigorú természet, nem engedte, hogy komolyabban is kipróbáljam magam színészként, ezzel a nagykorúságomig várnom kellett. Az a mondás járta otthon, hogy már így is feléltük az egy amerikai családra jutó szerencsemaximumot, hiszen apám igazán kivételes karriert futott be Hollywoodban. Nem vesztette el az eszét, nem keseredett meg – ez már aztán tényleg pofátlanság! A szüleim úgy vélték, istenkísértés lenne, ha ezek után még egy Howard nevezne be a hollywoodi érvényesülési versenybe. Kiköltöztettek mindannyiunkat Connecticutba – olyan volt ez, mint egy vidéki száműzetés. Hol volt még akkor az internet! Emlékszik még valaki, milyen érzés volt felemelni egy telefonkagylót? A régi szép idők és a vonalas telefonok... Szóval így éldegéltünk, connecticuti magányunkban, mivel azonban apám babonás ember, hétéves koromtól kezdve minden egyes filmjében feltűntem, persze csak szigorúan – a családi fogadalmaknak megfelelően – a háttérben. Vásott szülők: háttér. Apollo 13: háttér. Így telt a gyerekkorom. A példa azonban ragadósnak bizonyult. A fiam most hétéves – még jó, hogy betettem a Jurassic Worldbe! Anya elöl, a fia hátul. Azért azt még elintéztem, hogy megölelhessen egy dinoszauruszt.
| ||
magyarnarancs.hu: 12 éves volt, amikor az eredeti Jurassic Parkot bemutatták. A szülei ez egyszer kiengedték a házból?
BDH: Már a premier napján láttam a filmet, természetesen a szüleimmel. Greenwich, Connecticut egyik mezei mozijában. Nem mentünk messzire. Volt némi aggodalom a szüleim részéről, mert 13-as korhatárral mutatták be, de végül győzött a kíváncsiság.
magyarnarancs.hu: A Pretty Womanhez mi volt a Howard szülők hozzáállása? Mikor kerülhetett a szeme elé a korszak nagy, romantikus tündérmeséje?
BDH: Pretty Woman? Ne vicceljen! Semmi esélyem sem volt ilyen szülőkkel. 18 éves koromig várnom kellett, míg végre megnézhettem. Mondanom sem kell, imádtam.
magyarnarancs.hu: Mit szólt a kedves papa a Manderlay című Lars von Trier-filmben elkövetett meztelen jeleneteihez?
BDH: Attól tartok, hozzá volt szokva, mert ekkorra már a kislánya komoly színházi kiképzést kapott, méghozzá a kísérleti színházak világában. Rögtön a mély vízben kezdtem, az első darab, amibe 18 évesen bedobtak, egy posztmodern Heiner Müller-dráma volt, a Hamletgép. Több mint egy órán át kellett anyaszült meztelenül tartózkodnom a színpadon. A darab egy bizonyos pontján egy ablakon kellett kihajolnom pucér fenékkel a közönség felé. Szegény apám, emlékszem, milyen kínban volt, amikor az előadás után véleményt kellett mondania. Hosszas hümmögés után végül kinyögte, hogy hát nagyon érdekes darab, kislányom, de tényleg szükséges volt pucér fenékkel vonaglanod a színpadon?
magyarnarancs.hu: Nem fázott meg a drámai célt szolgáló pucérkodás során? Egy óra mégiscsak hosszú idő…
BDH: Kérdezzen csak meg bárkit, aki lépett már színpadra, minden színész azt fogja mondani, hogy előadás közben nem hogy nem fázik az ember, de szinte égeti a bőrét a hőség.
| ||
magyarnarancs.hu: És a Trierrel való munka? Az nem volt megterhelő?
BDH: Ha valami, hát megterhelő az egyáltalán nem volt. Remekül éreztem magam. Semmi bajom nem volt Lars (interjúnk vele itt) munkamódszereivel. Hogy is lehetett volna? A Manderlay volt életem második filmje.
magyarnarancs.hu: A Jurassic World akciójeleneteit magas sarkúban küzdi végig. Végül is ez is egyfajta harcművészet. Gyakorolt?
BDH: Hozzám nőttek a magas sarkak, a cipellők a figura fontos karakterjegyeivé váltak. Ez egy erős nő, aki két lábbal áll a földön, e két láb pedig méregdrága sarkakban végződik. Még jó, hogy megkérték az árukat, hiszen állniuk kellett a strapát, és hát egy Jurassic-film nem egy sétagalopp.
magyarnarancs.hu: Kutyatulajdonos?
BDH: Igen, az vagyok.
| ||
magyarnarancs.hu: Csak azért, mert a Jurassic World végeredményben egy kutyás film, a házikedvencek helyett raptorokkal.
BDH: Steven (Spielberg – a szerk.) lefilmezte, ahogy a saját kutyái egymást tépik otthon, a hátsó udvarban. Colin (Trevorrow – a szerk.), a rendező ez alapján koreografálta meg a film kulcsjelenetét.
Köves Gábor
| Jurassic World A Jurassic Park kultusz. Már a filmzene első taktusai felidézik egy jól behatárolható generáció gyerekkorát. Egyfajta madelaine-sütemény ez is, csak raptorok csámcsognak rajta. Spielberg valami olyasmit tett le az asztalra, ami sokadszor megnézve is működik: tétje, feszültsége van ennek a dinoszaurusz-újraélesztésről szóló, egyébként tökéletesen nonszensz mesének. A kultfilm persze kapott második és harmadik részt is, mi pedig közben felnőttünk, a technika is egyre „high-techebb” lett, és a mai gyerekeket sem köti már képernyő elé egyetlen velőtrázóan ordító T. Rex. Pedig erre épül az új rész is; a velőrázásra. Körítésként meg ott az erős nosztalgia és a nézői ingerküszöbre való folytonos reflexió.
Mert a biznisz beindul, a park új néven dübörög, de persze az elődök példáján való nem okulás kalandfilmet eredményez. A génmanipulált hiperszauruszba belegyúrtak mindent, amiről a park fejesei úgy gondolták, bejön a nézőknek - még csak nem is titkolják, mi a céljuk: a nézőfogás, mi más! És ennek a film főszaurusza, egy intelligens, hatalmas és univerzális gyilkológép, tökéletesen eleget tesz. A narratíva amúgy nagyon hasonló sémát követ, mint az eredetinél: elég hosszú felvezetőt kapunk mire széttépik az első szerencsétlent. A történet semmiség, a gyerekek a dínóbirodalmat igazgató nagynéninél (Bryce Dallas Howard) üdülnek, miközben kitör a vész. A fő megmentő, egy macsó raptorokkal suttogó, már-már bántóan egysíkú, retró sablonfigura. Akárcsak a nagynéni, aki tűsarkúban csinálja végig a dzsungelben való szaladgálást. Mindezen azonban nagyvonalúan túlléphetünk. Egyrészt azért, mert a mellékszereplők sokkal karakteresebbek, másrészt, mert a Jurassic-bizniszre való utalások sora és a kultikus múlt emlegetése igazán élvezhetővé teszik az egész hajcihőt. Vigyázat: a raptorok továbbra sem ideális háziállatok! Ha a kisujjadat nyújtod, az egész karodat viszik. Markó Anita
Az UIP - Duna Film bemutatója | |||
