Főszereplőnk egy kis sárga, borzas és nagyon félős madár, akinek legjobb barátja és családja egy személyben egy őrülten lelkes katicabogár. Nevesincs madarunk egy félreértés alkalmával hőssé kényszerül válni: Afrikába kell vezetnie a népes madárrajt, annak ellenére, hogy szárnyát se tette még ki a romos kunyhóból, ahova még tojás korában pottyant. Mint minden hős, a mienk is ugyanazt keresi: saját magát, egy nevet és egy családot. Mindezt bájosan, sok humorral, és igazán szerethető figurák közt evickélve. A Sam megmutatja, hogy van élet a Disney-n kívül; ha valaki esetleg a Belleville-i randevú és a Minuscule után még nem látta volna a potenciált a francia irányból induló animációs mesékben. A színvilágot és a szereplőket a legkisebbek is könnyedén befogadhatják; a sok szín, madártávlat és a hófödte hegyektől a sivatagig száguldó impozáns képanyag igazán elkápráztathatja az aprónépet. A játszók zöme egy-egy hatalmas, jellegzetes szempár (tudjuk, hogy ez kifejezetten a kicsik számára fontos), mindemellett kedves és jól árnyalt alakok: senki sem csak jó és csak gonosz – s ez nem elhanyagolható, ha a klasszikus mesék sablonosságára és polarizáltságára gondolunk. A zeneválasztás egészen szokatlan, mondhatni, merész – mindössze 2-3 dal szerepel, ám ezek olykor olyanok, mintha egy folk-punk együttest hívtak volna matinékoncertre. A szokatlanság itt azonban felemelő és megmosolyogtató, teljesen illik ahhoz a „kicsit más” atmoszférához, amelyet az egész mese magában hord.
Forgalmazza a Big Bang Media
