"Hatalmas háború volt": Németh Gábor, Bikini együttes

publikálva
1999/10. (03. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Valamikor a nyolcvanas évek kezdetén volt egy Bikini nevû zenekar, ami a feloszlott Dinamit tagjaiból és Nagy Feróból állt össze. Csináltak két elképesztõen jó lemezt, aztán átruházták a nevüket egy D. Nagy Lajos-féle matinépop formációra. Most újra összeállnak egy koncertre.

Németh Gábor, Bikini együttes

MaNcs: Hogyan mûködött a közös munka olyan különbözõ habitusú emberek között, mint akik az õs-Bikiniben összejöttek?

Németh Gábor: Azt mindnyájan elmondhatjuk, hogy annyi munkát még nem fektettünk semmibe, mint ebbe a zenekarba. Több mint három hónapig próbáltuk az elsõ lemezt. Állati nagy meló volt, és nem felhõtlen. Mindenkinek meg kellett alkudnia a másik koncepciójával, mindenkinek más stílusa volt, úgy lett összegyúrva egy masszából. A Feró meg a Vedres Józsi nagyjából egy hullámhosszon mozogtak, mert õk már játszottak elõtte is egymással, úgyhogy megvoltak, ahogy én is az öcsémmel; szóval mindenkinek teljesen más elképzelése volt. Messze megelõztük a korunkat, most mindenféle szerénység nélkül. Amerikában megjelent egy nóta egy válogatáslemezen, amirõl senki nem tud. Meg nem mondanám, hogy melyik nóta, de azóta is küldözgetik a 20 centeket. Ez is mutatja, hogy mûködött a dolog.

MaNcs: Ez egy kelet-európai válogatás volt vagy magyar?

NG: Nem, amerikai, és ez rajta az egyetlen magyar szám. Mindenkinek megvolt a zenei szabadsága, nem volt úgy lefojtva, mint általában a többi zenekarban, hogy most van egy ilyen irányzat vagy egy ilyen stílus.

MaNcs: Mire ment rá a Szûcs Antal Gábor, aki elsõként szállt ki a zenekarból?

NG: Most már meg nem mondanám pontosan, hogy mi volt a gond; valószínûleg az, hogy elege lett a kísérletezésbõl. Meg hogy az elsõ bulik nem igazán úgy sikerültek, ahogy azt vártuk.

MaNcs: Én úgy emlékszem, nagyon nagy siker volt.

NG: Ez már ´84 körül lehetett; az elsõ pár buli nagyon súlyos próbálkozás volt, túlságosan alternatívra lett véve. Igazából arról is szólt a konfliktus a zenekaron belül, hogy mennyire engedhetjük el a dolgot, hogy még közérthetõ legyen. Az elsõ évben sikerült ezt a zenekaron belül tisztázni.

MaNcs: Eleinte Bernáth/y Sándor is ott volt a zenekar körül.

NG: Tûzzel-vassal irtottam a Sanyit, szó szerint, mint egy eretneket. Harcoltam ellene, a Feró meg ragaszkodott hozzá. A Bernáth/y Sanyi hozta az ötleteit, és én akkor mindig mondtam, hogy aranyos srác vagy, de a saját zenekaroddal, a saját bõröddel próbálkozzál, ott csinálj hülyeségeket, ott csinálj olyan díszleteket, amire nem vevõ, csak három teljesen beborult arc. Ez nem errõl szól. Itt aránylag profi emberek álltak össze, szeretnénk valami olyan dolgot csinálni, ami nagyobb tömegekhez szól. Ebbõl állati sok vita lett; ezzel együtt a Sanyinak voltak jó ötletei.

MaNcs: Az elsõ lemez borítója például tökéletes volt.

NG: Én azt mondom, jót tett a dolognak, hogy az elején ott volt a Sanyi, csak arra kellett nagyon figyelni, nehogy elvessük a sulykot. Hatalmas háború volt a zenekaron belül, hogy milyen irányba menjünk, az úgynevezett "kommerszbe" vagy a teljes avantgárd felé.

MaNcs: A Bikinirõl szóló könyv szerint részben a jogdíjból adódó problémák miatt szállt ki a Feró.

NG: Itt a könyv hamis, ez egyáltalán nem errõl szólt. A csúcson mentünk szét, szó szerint a csúcson. Két és fél év nagyon kemény darálás után. Az Ifipark záróbuliján totál telt ház volt, és több ezren üvöltötték, hogy "Ótyi Tótyi". Lenéztem a színpadról, és mondtam, hogy nem hiszem el. A Feró megbolondított mindenkit. És akkor vége is lett.

MaNcs: A Feró igazi szerelme a Beatrice volt. Ez játszott szerepet a válásban?

NG: Igen, végül is benne volt, de nem ez volt a fõ probléma. Az igazi gond az volt, hogy színész akart lenni, és úgy érezte, hogy ez neki menni fog.

MaNcs: És nem szólt neki senki?

NG: Nézd, õ kétségkívül nagyon jó elõadó, szerintem Magyarországon õ a legjobb színpadi elõadó; mondhatni, mûvész, hiszen ott minden ki van találva.

MaNcs: Amíg a saját szövegét mondja.

NG: Az a lényeg, hogy a rockszínpadon legyen. De a Feró kitalálta, hogy Kecskeméten fog játszani, és azt akarta, hogy mi is csináljuk a Hamletet. Én meg mondtam, hogy itt valami képzavar van, nem errõl szól a Bikini; és akkor megegyeztünk, hogy nem csináljuk tovább.

MaNcs: Mit csináltál utána?

NG: Nem is tudom, azt hiszem, kormoránoztam egy darabig, kijárkáltunk Olaszországba, Németországba. Azért mindig volt valami. Aztán játszottam a Feróval a Beatricében. Akkor, annak idején politikai dolgok miatt lett vége. A Feró miépes lett, és mivel az egy eléggé radikális ügy volt, én meg nem akartam politikával foglalkozni, mert ott sok a csibész, és nekem a munkám miatt fontos volt, hogy teljesen független legyek, inkább eljöttem.

MaNcs: Hogyan jön tizenöt év után egy ilyen ötlet?

NG: Amikor a Beatrice-bulit szervezték a PeCsában, elõtte rendszeresen bejárt a Feró. Csak úgy dumáltunk, milyen lenne, ha csinálnánk egy koncertet. Én nem szóltam senkinek, csak lefoglaltam a Petõfi Csarnokot március 26-ra, aztán január 2-án fölhívtam a többieket, hogy ekkor és ekkor lesz a koncert. Mindenki azt mondta, hogy jó, csináljuk meg. Végül is ennek többféle aktualitása van: tizenöt éve bomlott föl a zenekar, és XX. századi híradó volt a második lemez címe. Ez most aktuális, épp vége a századnak. Aztán majd megnézzük, hogy milyen sikere lesz az összeállításnak, lemérjük, hogy mi újság van. És ha úgy tûnik, hogy folytatni kell, megeshet, hogy nem fogjuk az embereket megfosztani tõle.

Para-Kovács Imre

publikálva
1999/10. (03. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...