Film

Rég nem szerelem

Film

Joachim Lafosse filmjében Marie (Bérénice Bejo) és Boris (Cédric Kahn) nagyon véget akar vetni házasságának. Már rég szét kellett volna költözniük, hogy civilizált módon mondhassanak búcsút egymásnak – már csak a gyerekeik érdekében is –, csakhogy anyagi ügyeik miatt egészen sokáig képtelenek rá. Nem tudnak megegyezni, hogy a lakásuk után kit mi illet. Így viszont a túl hosszúra nyúlt kényszerű együtt­élés folyamatos feszültséggel, végtelennek tűnő, kimerítő acsarkodással jár. Nem csak a saját éle­tüket mérgezik meg, de a két kislányukét is. S hogy rendezzék végre soraikat, nyilván a gyerekek felől kell jönnie a majdnem tragédiába torkolló figyelmeztetésnek. Ám addig Lafosse bemutatja az élhetetlen élet valamennyi variációját, a kiüresedett kapcsolat végletekig hatoló érzelmi hullámzásait, a ragaszkodás és az elengedés fájdalmas és kínos tüneteinek mindegyikét, mint egy oktatófilmben. Az üzenet annyi csak, hogy így ne! Közben a néző nem tud, de nem is akar azonosulni egyik váló féllel sem: nem kap hozzá tolakodó alkotói iránymutatást. Persze rossz, nagyon rossz nézni, ahogy a családi kötelékek elviselhetetlen teherré válnak, de a múló szerelemnek és az emberi kapcsolatoknak még ebben a formában is vannak igazán szép, fájóan szépséges pillanatai. Remek színészi alakítások, rendezői arányérzék és a zsigeri valóság teszi ezt a filmet minden elrettentő jelenete ellenére vonzóvá. Mert nincs mismásolás, még egy kis szerelem vagy mégis boldog vég, csak az igazság, hogy ez már rég nem szerelem, szeretet is csak alig.

Forgalmazza a magyarhangya

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.