Film

Rég nem szerelem

Film

Joachim Lafosse filmjében Marie (Bérénice Bejo) és Boris (Cédric Kahn) nagyon véget akar vetni házasságának. Már rég szét kellett volna költözniük, hogy civilizált módon mondhassanak búcsút egymásnak – már csak a gyerekeik érdekében is –, csakhogy anyagi ügyeik miatt egészen sokáig képtelenek rá. Nem tudnak megegyezni, hogy a lakásuk után kit mi illet. Így viszont a túl hosszúra nyúlt kényszerű együtt­élés folyamatos feszültséggel, végtelennek tűnő, kimerítő acsarkodással jár. Nem csak a saját éle­tüket mérgezik meg, de a két kislányukét is. S hogy rendezzék végre soraikat, nyilván a gyerekek felől kell jönnie a majdnem tragédiába torkolló figyelmeztetésnek. Ám addig Lafosse bemutatja az élhetetlen élet valamennyi variációját, a kiüresedett kapcsolat végletekig hatoló érzelmi hullámzásait, a ragaszkodás és az elengedés fájdalmas és kínos tüneteinek mindegyikét, mint egy oktatófilmben. Az üzenet annyi csak, hogy így ne! Közben a néző nem tud, de nem is akar azonosulni egyik váló féllel sem: nem kap hozzá tolakodó alkotói iránymutatást. Persze rossz, nagyon rossz nézni, ahogy a családi kötelékek elviselhetetlen teherré válnak, de a múló szerelemnek és az emberi kapcsolatoknak még ebben a formában is vannak igazán szép, fájóan szépséges pillanatai. Remek színészi alakítások, rendezői arányérzék és a zsigeri valóság teszi ezt a filmet minden elrettentő jelenete ellenére vonzóvá. Mert nincs mismásolás, még egy kis szerelem vagy mégis boldog vég, csak az igazság, hogy ez már rég nem szerelem, szeretet is csak alig.

Forgalmazza a magyarhangya

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.